Példaértékű felvételek:
Az audiofilok világában általánosan elfogadott, hogy a valaha készült legjobb felvételek valamilyen csöves mikrofont, előerősítőt és szalagot tartalmaznak. A stúdiómagnók erős teljesítménye és az a tény, hogy a lelkes hifisták egész előadásokat rögzítettek szalagra, amelyek egyrészt elérhetetlenek, másrészt minden keményvonalas lemezgyűjtőnek elvérzik az arca, miatt a komolyabb magnók ilyen nagyra becsülik. ( Swinn, az egyik kedves törzskommentelőm, régebben a középkategóriás kiadványokról szokott vitatkozni, de mostanában a mono sajtolásokért rajong, és néha levelezünk erről. Én csak meglepődőm, hogy mindez egy év alatt történt.
De esküszöm, csak annyit próbáltam tenni, hogy hetente egyszer bármit is ide tettem). Szóval, tekercses magnó, vagy magnószalag, ahogy mondanom kéne.
SEGA TC 378 Magnó
Az alsó középkategória egyik legkeresettebb modellje volt ez. Ahogy ma a Naim, úgy a Sony is ismert név volt akkoriban. Valószínűleg nem volt belőle több egy tucatnál az egész országban. A feleségem apósa aggódott, hogy az első lánya esetleg hangos Pink Floydra ébred, ezért inkább fejhallgatón keresztül hallgatta a zenét, mert az jobban szólt. Minden szándéka az volt, hogy magnó köré építse a rendszerét, de már korán kénytelen volt beérni a lemezekkel. Nem kellett többé a terjedelmes magnót cipelnie, hogy hozzájuk jusson.
A kazettás dobozon átnéztem a lejátszási listákat. Volt köztük korai Genesis, fantasztikus swing albumok, és házibuli kazetták sok tánczenével - főleg Beatles. Persze akkoriban az embereknek volt ízlésük, és kerülték David Guettát. A kazetták egyébként kissé következetlenek. Van itt minden, köztük mozipartitúra, egész szimfóniák, két felvétel, rádióban rögzített orgonakoncertek és ritka gyűjtemények. Kétségtelenül lesz koncert is, amit kétlem, hogy ezen a kazettán rögzítettek volna. Kincsek.
Érzékszervi vizsgálat magnóval?
Írja le a hangot. Még mindig nem vagyok azon a ponton, ahol pontos ítéletet tudnék mondani. Míg a szalagok többsége az idő múlásával veszít a minőségéből, demagnetizálódik és megnyúlik, másrészt nem tudom pontosan meghatározni a fej állapotát; nem tűnik túlságosan kopottnak, de ez csak egy érzékszervi teszt, és kevés értékkel bír. A régi DIN szabványú csatlakozók teljesen oxidálódtak, ami a harmadik probléma.
Még mindig remélem, hogy az erősebb kazetták mindezek ellenére meggyőzően szólnának. Természetesen kicsit átfednek, és a forráslemezek időnként belső barázdatorzulást mutatnak. A kazettás felvételek legfőbb hibája, hogy a kimenet csak annyira jó, mint a forrás. Az én tapasztalataim szerint, az akkori apósom baráti köréből, amiről tudomásom van, senkinek sem volt komoly lemezjátszója.
