Összefoglaló
Az Egyesült Államokban 1947-ben mutatták be az első személyes használatra szánt magnót. A rendszert 1934-ben alkotta meg a német AEG vállalat, de csak a második világháború után kezdték megismerni a kütyüket. Valójában az acélhuzal volt az első olyan hordozó, amelyen a magnók a hangot rögzítették. A magnetofonok gyártása a semmiből indult Magyarországon.
A technikai és ideológiai kihívások ellenére is képes volt globális szinten versenyezni. Minden 1951-ben kezdődött, amikor a Magyar Rádiónak szüksége volt néhány magnóra. Az első általános használatra szánt mágneses hangrögzítő egy magnetofonadapter volt, amelyet 1954 januárjában adott ki az Audio Hang és Kinotechnikai Vállalat. Hat darab készült megmaradt külföldi alkatrészekből.
Akkoriban ez volt a legolcsóbb módszer a szalag lejátszására, és egy lemezjátszóhoz lehetett csatlakoztatni. Balra lent egy katonai drótos hangrögzítő, jobbra pedig a magnóadapter látható.
Ugyanebben az évben jelentek meg a Red Spark gyártmányú első "M1" és "M2" teljes értékű magnók, amelyekhez egy Kossuth rádióra hangolt detektoros vevő is tartozott. Három év alatt valamivel több mint 4000 ilyen gépet gyártottak 3600Ft-os áron, és sok közülük ma is használatban van. A Mechanikai Laboratórium 1954-ben alkotta meg az EHR "ML" magnót; eredetileg a BM számára készült egy GRUNDIG modell alapján. Ezt kisebb módosításokkal kevesebb, mint két év alatt három cég alkotta meg; az egyiket az alábbi jobb oldali képen ábrázoljuk.
1957-es szalag magnók
Az Erkel, a Finommechanikai Vállalat (FMV) által készített magnó 1957-ben került forgalomba. A technológia annyira stabil volt, hogy a mai napig gond nélkül használható. Ezután következett a Bartók, amelyet 1959-ben mutattak be. Nem volt tömeggyártott, de furcsa módon egyes alkatrészei az NDK-ban készültek Smaragd néven.
A szalagos magnók gyártása ezután szervezeti változások következtében az FMV-től a Budapesti Rádiótechnikai Gyárba (BRG) kerül át. A Terta 811, egy tisztán magyar konstrukció, amelyet a Telefongyár 1957-ben vezet be, szintén a gyártók sorába lép, anélkül, hogy bárki mástól bármit is kisajátított volna. A Mambo M5 a BRG által Ausztriából licenc alapján gyártott, a hatvanas évek elejének kedvelt kütyüje, a Mambo M5. Még a korszak népszerű dalai is megénekelték. Számos változata volt, széles körben terjesztették, és az ára 3300Ft volt.
1962-ig gyártották a Terta 811 és a Mambo modellt is. Őket követte az egyik legesztétikusabb magyar magnetofon, a Terta 922 (balra lent). Már megjelenésekor is díjat kapott. Azért is nevezetes volt, mert ez volt az első olyan készülék, amely nyomtatott áramköri lapot kapott. A Koncert M4/a készülék, amelyet a BRG adott ki - a jobb oldali képen látható -, egy jól ismert sorozatgyártás lehetett volna, de egy kicsit túl nehézkes volt, és amatőr egységcsomagként került az akkori egerszegi boltokba. Ekkor született meg az első értelmetlen döntés; a jobb minőségű készülékeket gyártó Telenfon kivonult a gyártásból, és a BRG-nek adták.
A Telefongyárban készült AT632 hordozható hálózati és telefonos készülék (balra lent) már a BRG-nél készült M 632-es típusszámmal. A hazai magnóüzletág gyorsan túljutott az átszervezésen, mert a BRG 1964-ben piacra dobta az M8 Calypso magnót, amely esztétikailag lenyűgöző volt, és mindent tudott, amit a korabeli magnóktól elvárni lehetett. Annak ellenére, hogy még mindig csak egy félsávos és csöves készülék volt, alapjául szolgált a későbbi iterációknak. Több tízezer darabot adtak el belőle, a cég pedig a magyar fejlesztésnek köszönhetően pénzt termelt. Még ORION, QUELLE és Revue logóval is gyártották exportra.
M9 és társai magnók
Az M9, M10 és M14 voltak a család következő tagjai, majd a tranzisztoros M20 és M40 következett. Az M11 és az M12 volt az utolsó két orsó a rendkívül népszerű BRG orsós orsós sorozatban. Az M11 egy teljesen eredeti magnó és kazettás magnó volt, másolási funkcióval. Ezt csak Japánban és az USA-ban gyártották. Mi már akkor gyártottuk a Philips kompakt kazettás rendszerét kombinált formában, amikor a nyugatiak még azon vitatkoztak, hogy melyik szalagszabványt vegyék át. Hasonlóképpen, az M12 sztereó készülődött gyártásra.
A tekercses magnók hazai gyártása 1970-re felgyorsulni látszott, és a KGST mégis sikerrel járt. hasonlóan a fényképezőgépek működéséhez. A baráti nemzetek, Csehszlovákia és Lengyelország végrehajtási utasításra kaptak volna kamerákat. Ettől kezdve a nemzetet elárasztották a TESLA és UNITRA modellek, amelyek elmaradtak a magyar magnók technológiai kaliberétől, és a lengyelek akkoriban csak licenc alapján gyártott berendezésekhez jutottak hozzá. Még mindig nem tudjuk, mi motiválta ezt az újabb ostoba döntést. A kazettás magnók, stúdiómagnók és jelzőmagnók továbbra is készültek, tehát a magnógyártás nem állt le.
