Nem újdonság, hogy az SZTK-k, és a kórházak tele vannak, de az az igazság, hogy ennyire rossz helyzetben még soha nem volt a magyar egészségügy. Engedjétek meg, hogy elmeséljek nektek pár rövid történetet, amik velem estek meg az utóbbi időkben.
Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a cikket, de végül úgy döntöttem, hogy megteszem, mert már elég volt, túl sok a tűrés, nemcsak részemről, hanem az emberek többségéről. Előre leszögezem, hogy én nem azt szeretném, hogy kormányváltás történjen, az írásom teljes mértékben politikamentes, én csak azt szeretném, hogy változás legyen, és minél hamarabb, mert ezek az állapotok embertelenek!
Mi a véleményed a magyar egészségügyi állapotokról?
Csak aranyered ne legyen soha…
Az első történetem ott kezdődött, hogy sokáig küzdöttem aranyérrel. 4-5 évvel ezelőtt magánorvosnál voltam, az ország egyik legjobb proktológusa vett kezelésbe, vele nem volt semmi gond, viszont a kezelés egyáltalán nem volt olcsó, egyetlen alkalommal 35 000 forintot kellett kifizetnem. Egy darabig rendbejöttem, de a megoldása sajnos nem volt végleges.
A probléma újra és újra előjött, mígnem elment ismét egy magánorvoshoz. Ekkor jött az első meghökkenésem, ahhoz a doktornőhöz, akihez először mentem, most fél évvel később kaptam volna időpontot, de ajánlottak helyette egy másik szakorvost. El is mentem hozzá, nem szidom őt sem, mindig mondta, hogy próbálkozik-próbálkozik, de előbb-utóbb műtétnek kell jönnie.
A gyűrűzés olyannyira nem hozott eredményt, hogy egyik nap mentővel kellett beszállítani engem a kistarcsai kórházba – olyan vérzés jelentkezett, amitől elszédültem, és majdnem össze is estem.
Szakképzett orvosok? Ritkaság…
A kistarcsai kórházban foglalkozni sem akartam velem, eleinte azért, mert helyettük magánorvost választottam – nevetséges egyébként, mert hozzájuk esélyem se lett volna bejutni…Két orvos is megvizsgált, nagyon fájt, kellemetlen volt, az viszont még durvább volt, hogy mind a két orvos haza akart küldeni úgy, hogy folyamatosan véreztem. Elképesztő, de csak azért maradhattam bent éjszakára megfigyelésre, mert kifejezetten ezt kértem…
Másnap érkezett a harmadik orvos, aki nem bírt megvizsgálni sem, olyan fájdalmaim voltak, könyörögve kértem, hogy vigyen be a műtőbe, majd ott megvizsgál. Így is történt, délután bevittek a műtőbe azért, hogy megvizsgáljanak, kis idő múlva úgy hagytam el a műtőt, hogy meg is operáltak, aranyeres vérzés mellett találtak egy nyitott ért, ami folyamatosan vérzett, ráadásul egy lyuk is tátongott.
Szóval csak gratulálni tudok annak a két orvosnak, aki haza akart küldeni, nagyon remélem, hogy soha nem fogok a kezük alá kerülni…És nagyon köszönöm annak a harmadik orvosnak, aki szakszerűen elvégezte a műtétet, és megszabadított a további szenvedéstől – ő volt egyébként az egyetlen, aki nem csak pusztakézzel, hanem műszerrel is meg szeretett volna vizsgálni…Sajnos tovább is van, a következő oldalon folytatom!
