A stresszkutatás atyjaként ismert Selye János (1907-1982)
1907. január 26-án született Bécsben, osztrák anya és magyar apa gyermekeként. Komáromban végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Hat nyelvet beszélt folyékonyan, és nagyfokú nyelvtudással rendelkezett. A prágai német egyetemen szerzett orvosi diplomát 1927-ben, folytatva a családi örökséget (apja orvos volt). A kanadai Montreali McGill Egyetemen kezdett tanársegédként, majd 1932-ben docenssé, majd docenssé léptették elő.
A stresszkutatás atyjaként ismert Selye János (1907-1982) 1936-ban indította el a stresszkutatás területét. Annak ellenére, hogy a "stressz" szót már korábban is használták, ő új élettani jelentést adott neki. Selye János neve egyet jelent a stressz elméletével, amiért tíz éven át jelölték az orvosi Nobel-díjra, de soha nem kapta meg. A stresszel kapcsolatban 39 könyv és több mint 1700 kutatási publikáció szerzője.
Selye János egyik legjelentősebb munkája Világossá tette, hogy a stressz nem pusztán a test feszültsége. Híresen mondta: "A stresszmentes állapot csupán halál", utalva arra, hogy nehéz teljesen stresszmentesnek lenni. Megemlítette azt is, hogy a stressz terápiás hatású is lehet (amit az élet savanyú paprikájának nevezett). A legkirívóbb összefüggéseket a stressz és a magas vérnyomás, a szívbetegségek, valamint a gyomor- és emésztőrendszeri fekélyek között mutatta ki.
A neves kutató azt állítja, hogy a stressz szükséges a túlélésünkhöz, akár boldog, akár boldogtalan helyzetben vagyunk. Stressz nélkül csak vegetálnánk. Amikor a stressz szintje elér egy bizonyos pontot - ami egyénenként változik - veszélyessé válik, és elősegíti a fizikai és mentális rendellenességek kialakulását. Bár tíz nyelven lépett fel, Selye János mindig örömmel vallotta magát magyarnak, és csak egy nyelvet beszélt anyanyelvként. 1982. október 16-án hunyt el Montrealban. Ma a magyar nyelvű Selye János Egyetem, sőt egykori gimnáziuma is az ő nevét viseli.
"Az emberi fül kutatója" Bárány Róbert (1876-1936)
1876. április 22-én született Bécsben Bárány Róbert Nobel-díjas fiziológus, orvos. Magyar és osztrák származású. Orvosi diplomáját szülővárosában szerezte 1900-ban. A bécsi egyetem fül-orr-gégészeti tanszékén kezdett dolgozni 1905-ben. Bárány előtt az emberi fület elsősorban elméletileg, állatkísérletek adatainak felhasználásával kutatták. A vestibuláris (egyensúlyi egyensúlyi) funkciók értékelésének technikáit emberben Bárány alkotta meg.
Bárány Róbert, akit "az emberi fül kutatójának" is neveztek, 1876-tól 1936-ig élt. A belső fül egyensúlyi rendszere egy egyszerű gyakorlati megfigyelés miatt keltette fel Bárány Róbert érdeklődését. A vizsgálatot megelőzően felfedezte, hogy azoknál a betegeknél, akiknél fülmosást végzett, gyakran tapasztalt szédülést - de csak akkor, ha a víz vagy túl hideg, vagy túl meleg volt. (Az indoklás szerint a belső fül ívcsatornáiban mozgó folyadék 37 Celsius-fokos hőmérséklete miatt a folyadék különböző ívjáratokba kerül, ami szédülést okoz.)
Azt is megértette, hogy az olyan tünetek, mint a szemek egyik vagy másik irányba történő csapkodása, a belső fül vestibuláris mechanizmusának rendellenes körülmények között fellépő rendellenességeihez kapcsolódnak. A Bárány-féle kalóriareakció olyan jelenség, amely egy fiziológiai reflexmechanizmusnak felel meg, és hiánya káros. A "vestibuláris rendszer (egyensúlyi szerv) fiziológiájával és patofiziológiájával kapcsolatos kutatásaiért" 1915-ben Stockholmban megkapta a fiziológiai vagy orvosi Nobel-díjat. 1936. április 8-án bekövetkezett haláláig az Uppsalai Egyetem (Svédország) professzora volt. Osztráknak vallotta magát annak ellenére, hogy kétségtelenül magyar származású volt, és magyar Nobel-díjasként ismerték el.
