Szarvaskői vár
A szarvaskői vár egy mára már elpusztult vár, melynek romjai a Bükk-vidék csúcsrégiójának nyugati peremén, a Keselyű-hegy északkeleti nyúlványán található, egy meredek sziklás hegy tetején. Egykor Cserépvárral és a Dédesi várral együtt, Eger elővára volt. Keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de az iratok alapján jól be lehet határolni, hogy 1261-1295 között építették az egri püspökök. A Rákóczi-szabadságharc után is püspöki birtok maradt, de hadi szerepe megszűnt, így az elhagyatott vár a 18. század második felében teljesen elpusztult. A várrom ma Szarvaskő kiemelkedő turisztikai látványossága, amely jelenleg kilátóként működik. A különleges és ritka növényfajok miatt, a Várhegy a Bükki Nemzeti Park része. Az egykori vár közvetlenül Szarvaskő község felett északra magasodott, függőleges oldalú sziklás gerincen.
Essegvár
Az Essegvár romjai Bánd községben találhatóak, Veszprémtől nyugatra (12 km), Herendtől keletre (4 km) Veszprém megyében. A 8-as főúton közelíthető meg. A vár szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 m nagyságú területen helyezkedik el. Első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó, fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, feltehetően 1270 környékén, melyeket a 14. században építettek át kőépületekre, mindenekelőtt az északi oldalon valaha állt 1332-től már ismert Szent György várkápolnát. Első írásos említése 1309-re datálódik, Igmándi Lőrinc ekkor eladja a Castrum Scegh néven említett várat egy Lőrinte nevű előkelőnek. Az ő utódai vették fel később az Essegvári családnevet. Lőrinte Károly Róbert pártjára állt, így Kőszegi Iván a félelmetes dunántúli oligarcha hadba vonult ellene.
A támadók elfoglalták az erődítményt, és foglyul ejtették a birtokost és lófarkon hurcolva végeztek ki. Négy év múlva azonban a királyi hadak visszafoglalták a várat, melyet a király az uralkodóhoz hű Lőrinte fiának, Tamásnak juttatott vissza. A 15. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti, valamint a nyugati falnál a lakóépületek és egyéb helyiségek. Lehetséges, hogy ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ciszterna. Az Essegváriak a trónkövetelő Nápolyi László táborához csatlakoztak, Zsigmond király elkobozta tőlük a várat és a bakonyi erdőispánság igazgatása alá vonta. Az 1440-es években I. Albert király halála után támadt belháborús időszakban Himfy Tamás veszprémi püspök fegyvereseivel elfoglalta a várat, amit csak a bátaszéki csatában kivívott győzelem után tudott visszaszerezni a királypárti Essegvári család. A trónra lépő I. Ulászló mind a Rozgonyiakat, mind az Essegváriakat birtokba helyezte, ami újabb pereskedésekhez vezetett.
Végül 1472-ben Essegvári György szerezte ténylegesen vissza az erődítményt családja számára. 1499-ben Essegvári Ferenc feleségül vette Himfy Orsolyát, akinek kezével együtt megkapta a döbröntei váruradalmat. Rövidesen a kényelmesebb lakhatást biztosító Döbröntére költöztek, Essegvárat elhanyagolták. A vár pusztulásának körülményei ismeretlenek, valószínű, hogy a Veszprémet 1552-ben ostromló török sereg egyik portyázó lovascsapata pusztította el. A gazdátlan romokat többé nem építették újjá, anyagait a környékbeli lakosság hordta el lakóházai újjáépítéséhez. 1641-ben ismét említik a várat, amikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. A pusztuló várból csak a keleti oldalon egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó kevés falmaradvány látható, az egykori épületek megmaradt alapfalai a föld alatt vannak. Feltárása és az ezzel párhuzamos műemléki megóvó munkálatok 2003-ban megkezdődtek. Előbb a délkeleti torony feltárása és restaurálása történt meg, majd a keleti és déli falak napvilágra hozatala.
Te melyik rom várhoz mennél el legszívesebben legközelebb?
A sziklahegy gerincének teteje a nyugati végén alig 2–3 m széles volt. A déli, délkeleti oldalát függőleges sziklatörés határolja. Északnyugat felől a gerinc pár métert kevésbé lejt, és csak ezután következik a függőleges letörés a Pyrker út felé. Északkeleti végén a gerinc kb. 15 m-re kiszélesedik. Ezt a gerincet az északnyugati oldalon kb. 10 m-rel szélesítették meg, és így alakult ki a belső vár alapterülete, amelynek hossza 68 m, szélessége a délnyugati végénél kb. 14 m, az északkeleti végénél pedig kb. 26 m volt. A vár alapjának északkeleti és délnyugati végénél még ma is találhatók falmaradványok. A vár délkeleti végénél pedig még ma is jól látható a kör alakú nagytorony alapjának maradványai, amelyek kb. 10 m mélységig nyúlnak le a függőleges sziklafal rései közé. A torony belső átmérője kb. 3,5–4 m volt.
Szarvaskő várának két kapuja volt. A külső kapu a felvonóhíd alatt, a belső kapu, vagyis a nagykapu a felvonóhíd felső végénél volt. Egyes források szerint volt még egy harmadik kapu is, de ennek pontos helyét nem lehet tudni. A belső várban a leltárak és egyéb leírások alapján a következő építmények, házak, helyiségek voltak: háromemeletes pince, nagy torony a vár délkeleti szélén, kis torony a vár délnyugati végén. Volt a várban az intézőnek háza, a várnagynak, alvárnagynak és az őrségnek lakása. Volt konyha, sütőház, kápolna, saját belső kútja, vendégháza, füstölője, malma és börtöne is. Kezdetben csak belső használatra, de később súlyos bűnelkövetőket is tartottak itt zárva. A vár melletti Akasztódomb eredeti neve Akasztófadomb volt, és ez a helynév is arra utal, hogy itt törvényes kivégzéseket is tartottak.
