A bécsi döntés utáni magyar terror, a Matica slovenská szerint…
Dél-Szlovákiát megszállták a magyarok a bécsi döntés után – állítja a Matica slovenská, ezután pedig következett a magyar terror. Etnikai tisztogatásba kezdtek a magyarok, üldöztek mindenkit, szlovákot, cseht, de még zsidót is. 1938-ban csúcsosodott ki a terror, ekkor Nagysurányban dulakodás tört ki a magyarok és a szlovákok között, a csendőrök a tömegbe lőttek, ennek következtében pedig meghalt egy mindössze 17 éves lány.
Azonban nemcsak itt számoltak be áldozatról, Osgyánban például a helyiek kivonultak az utcára ünnepelni, amikor kiderült, hogy Magyarország része lett Rimaszombatn és Osgyán. A csehszlovák katonák viszont sortűzzel üdvözölték őket, egy ember életét vesztette. Ezekről természetesen a Matica slovenská nem tesz említést…
A Matica slovenská szerepe manapság
Hihetetlen, de igaz: a Matica slovenskának mind a mai napig nagyon komoly beleszólása van például a szlovákiai iskolákban zajló történelemoktatásba, ráadásul a történelem tankönyvek egy részét is ők nyomtatják. Elképzelheti mindenki, hogy milyen ferdítések lehetnek ezekben a tankönyvekben…
Az első bécsi döntés a valóságban
A döntés eredményeképpen 11 927 km² terület tért vissza Magyarországhoz, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű (szlovák, német, rutén). 320 ezer magyar maradt a csehszlovák határ túloldalán. A döntés hírére euforikus hangulat uralkodott el Magyarországon: a vonattal hazatérő magyar delegációt Hegyeshalom után minden állomáson ujjongó tömeg fogadta, Budapesten az utcán ünnepeltek, hálatüntetésekre került sor a német, olasz és lengyel nagykövetségek előtt.
Esterházy János, bár a döntés kihirdetésekor sírt örömében, nem volt elégedett azzal és később azt javasolta, a szlovákok bizalmának visszaszerzése érdekében 1000 km² szlovák többségű területről mondjon le Magyarország Nagysurány és Tótmegyer között, ám ezt elutasították. A döntésnek köszönhetően újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losoncvárosa.
A honvédség november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták őket. Az új határokon túl 67 000 magyar maradt. November 13-án hirdették ki az 1938. évi XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről. A felvidéki bevonulás volt a honvédség első jelentős hadmozdulata 1919 óta.
A bevonulásban négy megerősített vegyesdandár vett részt, habár október 13-án az egész honvédséget mozgósították. Az „Ipoly” rendelet alapján november 3-án délután 1 órától kellett a dandároknak felzárkózniuk a határra és 5–10. között kellett a döntés értelmében átadott területeket megszállni. A Csallóközt a 2., az Ipoly vidékét az 1., Rozsnyót és Kassát a 7., Ungvárt és Munkácsot a 6. vegyesdandárnak kellett elfoglalnia. Az ünnepélyes fogadtatást a rendező tisztek és az adott település elöljárósága közösen készítették elő, mindenütt előre meghatározott módon. Az első település, ahová a magyar csapatok 5-én bevonultak, Medve volt, míg a nagyobb településeket 10-én érték el. Horthy Miklós kormányzó 6-án Komáromba, 11-én Kassára vonult be fehér lovon.
A dokumtentumfilmet itt nézhetitek meg:
Forrás: Fotó: Wikipédia
