Ne csináljunk úgy, mintha nem lenne járvány. Hova tűnt a felelősség az emberekből? Hova tűnt a #maradjotthon kampány?
Amikor egy évvel ezelőtt elindult a koronavírus járvány világkörüli útra, akkor még mindenki közösségi profilján látható volt a #maradjotthon! több féle formában. Volt aki videón keresztül, volt aki képekkel, volt aki szöveges tartalmakkal üzent a barátainak, családjának, ismerőseinek és követőinek arról, hogy milyen fontos jelenleg az egészségünk és családunk egészségének védelme, ennek pedig egyetlen módja van: MARADJ OTTHON!
Nem hittük volna, hogy egy évvel ezelőtt, hogy ez az egész járvány ilyen hosszan fog tartani, de legfőképpen azt nem gondoltuk, hogy ennyi ember életét fogja követelni. Rengeteg elmélet született már arról is, hogy mi az oka annak, hogy egy ilyen méretű járvány járja át az egész világot, hogy ennek milyen kiindulási pontjai lehetnek, de valós és biztos elméletet senki nem tud rá adni. Találgathatunk, de talán felesleges, amit tehetünk az az, hogy vigyázunk magunkra és egymásra.
Mik volt a legnehezebb az elmúlt egy évben?
Több embert kérdeztünk arról meg, hogy mit tart a legnehezebb kihívásnak, változásnak az elmúlt egy évre való visszatekintésében. Azok akik óvodás és iskolás korú gyereket nevelnek egyértelműen mondták azt, hogy a megoldandó helyzetek az életben. Teljesen megkellett változtatni a már megszokott rutinokat, az online oktatás pedig teljesen kihatással volt rájuk is. Volt aki ezért elveszette a munkáját, mivel nem tudta megoldani, hogy egyszerre otthonról dolgozzon és közben a gyerekével is legyen valaki. Mások arról számoltak be, hogy a home office milyen nehézségeket állított elé, mivel nem volt közvetlen segítsége, nem volt meg a megszokott csapatmunka.
A fiatalabb társaság arról számolt be, hogy megkellett tanulniuk saját magukkal időt tölteni úgy, hogy abba ne bolonduljanak bele. Eddig megszokott volt, hogy iskola után, hétvégente a barátaikkal programokat szerveztek, kirándultak, moziba jártak, bulizni mentek, de a járvány ideje alatt minden ilyen programot vissza kellett szorítani, a találkozókat a lehető legjobban minimalizálni. Ezzel tudták a saját és családjuk egészségének védelmét biztosítani. Új kihívást állított eléjük az online oktatás, az új rendszer megszokása és megtanulni azt, hogy ezellen semmit nem tehetnek. A végzős éveikben járó diákok arról számoltak be, hogy ez volt az életükben a leghatásosabb módszer arra, hogy önfegyelmet tanuljanak és rájöttek, hogy a tanárok akármennyire is igyekeznek a legjobbat kihozni az órákból most csak saját magukra vannak utalva.
Egyre kevésbé veszik komolyan az emberek mégis a járványt…
Ahogy haladunk előre az oltásokkal (amiből eddig csak az első dózist kapták meg a legtöbben) egyre kevésbé vesszük komolyan, hogy maradjunk otthon. Pedig a számok nem hazudnak, nem tartunk ott, hogy kinyissanak a vendéglátok és társaik. Rengeteg ember hal ma is koronavírussal diagnosztizálva, rengeteg ember fekszik a kórházban lélegeztetőgépen és válságos állapotban. Az orvosok és ápolók leterheltek, a járványügyi dolgozók leterheltek és mégis, ahogy kisüt a nap a parkok megtelnek és mindenki úgy viselkedik, mintha nem is lenne járvány.
Mi pedig az utolsó sor jogán kérünk mindenkit arra, hogy; MARADJ OTTHON!
