Nagyon mókás, de egyben nagyon aktuális darabot mutattak be végre-végre -a koronavírus miatti hosszú zárások után- Buda rejtett kincsében. Gyurkovics Tibor 1972-ben írt, fekete humorú sikerdarabja, a Nagyvizit került a színre a Karinthy Színházban.
A Karinthy Színházban nem csalódhat a közönség
Amikor a Karinthy Színházról kell nyilatkoznom, mindig valami olyasmit mondok, hogy „tudjátok ez nem olyan színházas színház, nem olyan hatalmas nagy és még csak nem is csilivili, hanem annál sokkal jobb!” Néha elragadtatottan minden színházra rá tudom mondani, hogy nekem ez a kedvenc színházam, de a Karinthy tényleg az egyik legnagyobb kedvencem. És lehet, hogy elsőre nem olyan, mint egy hatalmas színház, valójában színház a legjavából, hiszen teljesíti legnemesebb küldetését: elvarázsolja a nézőket, és elrepíti őket egy olyan helyre, ahol egy kicsiny időre megfeledkeznek arról, hogy hol is vannak valójában és ezzel együtt minden gondjukról is. A Nagyvizit esetében is pontosan ez történt: leültem és onnantól fogva együtt lélegeztem a darabbal és legközelebb csak a függöny legördülése után jutott eszembe bármi másra gondolni.
Tragikomédia 2 részben: Nagyvizit a Karinthyban
Gyurkovics Tibor művének címét olvasva azonnal felkaphatjuk a fejünket- ez bizony egy olyan darab, amit nem érdemes kihagyni! Most, ezekben a nehéz időkben, főleg nagyon aktuális a mű, ami egy kórházi kórteremben játszódik, végig, mind a két felvonás alatt. Mi minden tud történni egyetlen kórteremben? Nem is gondolná az ember, hogy mennyi izgalom, annak ellenére is, hogy a betegek közül többen csak fekszenek az előadás nagy részében! 4 különböző beteg, 4 különböző probléma, 4 különböző generáció, 4 különböző személyiség szórakoztatja a nézőket. Mindvégig mintha nem is törődnének egymással, mintha csak mindenki a magáét mondaná, persze úgy, mintha az másra is tartozna, mintha egymás idegeire mennének legvégig, miközben igazán csak egymással foglalkoznak. Mindvégig abszurd szituációkat generálnak -vagy csöppenek bele ilyenekbe- olyan szituációkat, amiket a nézők is jól ismerhetnek, és amiken hatalmasokat lehet nevetni. Megjelenik az idegesítő rokon nagy zajt csapva, a csinos feleség galibát okozva, a fáradt személyzet, aki csak hiteget, és a mindent tudó takarítónő is, akinek inkább a szája jár, mintsem a keze. Ugye mindenki találkozott már ezzel a karakterekkel? Bőven okoznak mókás pillanatot!
Móka és néhány magvas gondolat
Véleményem szerint színházba járni, vagy könyvet olvasni, egyéb kulturális dolgot művelni nem pusztán feltöltődés, kikapcsolódás miatt kell és lehet, hanem azért, hogy elraktározzunk, és magunkkal vigyünk valamit. „Lehet-e, szabad-e humor nélkül élni?”- olvasható a színlapon. Vajon mi más értelme van az életnek, mint hogy élvezzük? Élni akarni kell ahhoz, hogy igazán éljünk! A műben nincsenek nagy jellemfejlődések, izgalmas cselekmény szálak, trágár kifejezések, de van bőven nevettetés és magvas gondolat, amin még másnap a munkába villamosozva is lehet gondolkodni. És hogy mi lesz az egésznek a vége, na meg miért? Nézzétek meg, nevessetek, tegyétek el és gondolkozzatok rajta- hiszen élni csak így érdemes!
Forrás: Fotó: Görgényi Gábor, karinthyszinhaz.hu
