Bátran állíthatjuk, hogy a tánc jóval több némi koreografált, vagy éppen szabadabb testmozgásnál. A tánc szórakozás, remek stresszoldó és sok esetben még egyfajta edzésnek is elmegy.
A néptáncok jellegzetessége, hogy gyakran mély, évszázadokra visszanyúló kultúrát hordoznak minden egyes lépésükben, lehetővé téve ezzel a különböző nemzetüknek, hogy kapcsolatba lépjenek történelmi hagyatékukkal.
Habár bizonyára minden nemzet (és a legtöbb népcsoport) rendelkezik saját néptánccal, mi most csak azokra koncentrálunk, amelyek világszerte a legnagyobb népszerűségnek örvendenek.
Milonga (Argentína)
A milonga leginkább a közismertebb tangóhoz hasonlítható, csak éppen egy könnyedebb, kevésbé intenzív stílusban. E tánc gyökerei mélyen az argentin folklór legmélyében végződnek, és az egész országban nagy népszerűségnek örvend. Habár eleinte az argentin társadalom előkelőbb rétegei nem tartották eléggé kifinomultnak, ma már mindenhol találkozhatunk vele országszerte.
Gumboot tánc (Dél-Afrika)
Afrika területén temérdek néptánc jött létre, amelyek közül az egyik legismertebb kétségtelenül a gumboot. Ezt a táncot Wellington csizmás táncosok járják, és azoktól a helyi bányászoktól származik, akik saját szórakoztatásukra álltak elő vele. Akkor alakult ki, amikor a hatóságok betiltották a dobolást, ezért az emberek a csizmákat használták az ütemverésre. Egy rendkívül energetikus stílus, ami ma is nagy népszerűségnek örvend.
Halay (Törökország)
Az Ázsia és Európa közötti egyik átjárót képző Törökország hihetetlenül gazdag kulturális örökségre lehet büszke, aminek többek között a két kontinens közötti elhelyezkedése is köszönhető. A halay néptánc az ország keleti, délkeleti és anatóliai vidékeiről származik. Általában esküvők alkalmával járják és gazdag zenei aláfestés tartozik hozzá.
Baladi (Egyiptom)
A baladi a hastánc egyik formája. A hastánc már önmagában is egy változatos stílus, és a kabarétól a klasszikusig számtalan fajtájával találkozhatunk. A baladi azokban az időkben született, amikor Egyiptom még törzsi vidéknek számított, így egy nagyon is hagyományos, régi stílusról van szó.
Garba (India)
India kultúrája szintén gazdag és színes. A garba csupán egy az ország több száz néptánca közül. A garba egy Gujarati néptánc, amivel főként a Navaratri fesztiválon találkozhatunk. Nem csak a Gujarati népcsoport, hanem az egész indiai nemzet nagyon kedveli.
Ír sztepptánc (Írország)
Az ír sztepptánc egy hagyományos ír táncból fejlődött ki, és ma már az egész világon nagy népszerűségnek örvend. A szteppeléshez puha vagy kemény cipőkre van szükség, és azon kevés táncok egyike (legalább is az itt felsoroltak közül), amely egyedül, vagy csoportosan is járható. Az ír sztepptánc annyira közkedvelt, hogy évente számos versenyt rendeznek azoknak, akik szeretnék összemérni lábaik gyorsaságát más táncosokéval.
Tarantella (Olaszország)
A XVI. században, az olasz Taranto városában az emberek heves táncra perdültek, hogy elkerüljék a rendkívül mérgező tarantula pók csípése okozta halált. A táncosok őrületes, gyors mozdulatokat végeztek, általában hasonlóan gyors zenére – innen kapta a nevét a tarantella. A tánc a mai napig népszerű Olaszország déli részén, de persze más országokba is átszivárgott. Hipnotikus aláfestő zenéje miatt gyógyászati célokra is szokás használni.
Casino (Kuba)
A casino a salsa egyik változata, és a világ több pontján is előszeretettel járják Latin Amerikától kezdve az Egyesült Államokon keresztül egészen Európáig. A kubaiak számára a casino jóval több, mint egy egyszerű tánc: náluk ez a hagyomány, a közösségi élet szerves részét képezi.
Szamba (Brazília)
A szalszát a világ egyik legnehezebben elsajátítható táncának tartják, a brazilokról azonban úgy tartják, hogy a vérükben van. A valódi magyarázat persze az, hogy néptánc létére számukra a szamba számukra teljesen hétköznapi dolog, és ennek köszönhetően sokkal hamarabb és egyszerűbben beletanulnak a trükkös lépésekbe. A szamba mozdulatai egyébként egész hasonlók a különböző fajták között, és általában csak a zene és a lábak mozgása az, ami stílusról stílusra változik.
