Nézzük egy másik szemszögből. Az oxigén eljut ezekbe a szerkezetekbe, amiket léghólyagoknak hívnak, ahol az oxigénszegény vért oxigéndús vérré változtatja, ami aztán eljut a szívhez. Szóval mutatni fogok most három dolgot, amit az elmúlt 20 évben tudtunk meg, amik javíthatják a túlélési esélyeit azoknak a betegeknek, akik lélegeztetőgépen vannak, hogy le tudják győzni a koronavírust, vagy lényegében bármilyen más vírust – legyen az influenza, vagy emberi légúti óriássejtes vírus, vagy bármi – hogy jobban legyenek, ha ARDS-ük van és lélegeztetőgépen vannak.
Az első dologra még 2000-ben, vagyis még azelőtt lettünk figyelmesek: amikor valakit lélegeztetőgéphez csatlakoztatnak, és a gép levegőt fúj a légútjukba - akkor megpróbálunk meggyőződni róla, hogy megfelelően lélegeztetjük a betegeket. Ez pedig néhány esetben fontos, mert az a vér, amiben kevés az oxigén, sok szén-dioxidot is tartalmaz, amelyet az izmok adnak le. Ezt a szén-dioxidot ki kell szellőztetni, hogy a kilégzéskor eltűnjön a tüdőből.
Nos ehhez biztosítanunk kellett, hogy elegendő mennyiségű levegő mozogjon ki-be a tüdőből. A baj ezzel az volt, hogy ilyenkor felfújtuk a léghólyagokat, aztán amikor csökkentettük a nyomást, és kiengedtük a levegőt, ezek a léghólyagok összecsukódtak és semmi sem tartotta őket nyitva. Tehát a hólyagok kinyíltak és becsuktak, kinyíltak, becsuktak, és mindez rengeteg nyírófeszültséget okozott.
Szóval a probléma ezzel az, hogy alapból a gyulladás okozza itt a problémát, amitől ezek a hártyák megvastagodnak, és az oxigén nem tud átjutni rajtuk. Tehát amikor nagy légzési térfogattal lélegeztettük a pácienseket, valójában csak súlyosabbá tettük a gyulladást, mint amilyen lett volna, ha nem csináljuk ezt. A tudósok felvetették, hogy mi lenne, ha csak nagy nyomást használnánk, hogy a léghólyagok nyitva maradjanak, és csak egy kis légzési térfogatot használnánk a betegek lélegeztetéséhez. Tény, hogy így nem tudunk majd olyan sok szén-dioxidot eltávolítani belőlük, de ez nem is lényeges, csak ne fokozzuk a gyulladáson.
Szóval az első dolog, amiről szó volt – ez a 2000-es évek elején volt – az alacsony légzési térfogat, ami szinte biztos, hogy a PCO2, azaz a széndioxid parciális nyomásának növekedéséhez vezet a vérben - ezt egy alacsony légzési térfogatú stratégiának nevezték. És valóban, 2000-ben megjelent egy tanulmány a New England Journal of Medicine-ben, amely megmutatta, hogy képesek lennénk változtatni a helyzeten, és az akkori 40%-os halálozási arányt nagyjából 31%-osra csökkenteni. Ez egy óriási csökkenés volt, és csak annyit csináltunk, hogy alacsony légzési térfogat használatával lélegeztettük az embereket.
