Biztos te is egyetértesz az alábbi sorokkal, ha a 70-es és 80-as években voltál gyerek… A 70-es és 80-as évek gyerekkora egészen más világ volt. Nem voltak okostelefonok, tabletek vagy internet, de minden nap tele volt kalanddal, felfedezéssel és kreativitással. A gyerekek a szabadban töltötték az időt, a barátokkal való játék pedig a legnagyobb kincset jelentette. A régi játékok, mint a Moncsicsi, a gombfoci vagy a Gazdálkodj okosan, nemcsak szórakoztattak, hanem a képzelet határtalan világába repítettek. Minden tárgynak lelke volt, és egy-egy egyszerű játék mögött ott rejtőzött a gyerekkor varázslata – amikor a legegyszerűbb dolgokból is csodák születtek, és minden nap tele volt felfedezés örömével.
Mennyivel szebb idők voltak régen…
Retró régi játékok - Gazdálkodj okosan! társasjáték
A "Gazdálkodj okosan!" társasjáték a 60-as évek végén jelent meg Magyarországon, és azonnal a családok kedvenc szórakozásává vált. ennek a retró régi játéknak a célja az volt, hogy a játékosok egy képzeletbeli háztartást irányítsanak, okosan gazdálkodjanak a pénzükkel, és elsőként rendezzék be otthonukat. Érdekessége, hogy a társadalmi nevelés mellett a játék szórakoztató formában tanította meg a gyerekeket a pénzügyi felelősségre, miközben a 70-es és 80-as évek világának tárgyait – mint a centrifuga vagy a szekrénysor – kellett megvásárolni. Mára igazi retró kincs lett, amely a nosztalgikus családi esték hangulatát idézi vissza.
Retró régi játékok - Moncsicsi
A Moncsicsi, ez a bájos kis plüssmajom, 1974-ben indult világhódító útjára Japánból. Európában, így Magyarországon is a 80-as években vált népszerűvé, és sok gyerek kedvenc plüssfigurája lett. A Moncsicsi különlegessége az volt, hogy nemcsak aranyos megjelenése ragadta meg a gyerekek szívét, hanem cumit szopogató, ölelgetnivaló formája is. Érdekesség, hogy a Moncsicsit eredetileg arra tervezték, hogy a szeretet és a béke üzenetét hordozza, és máig hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Ki sem hagyhatnánk egy retró régi játékokat felvonultató listáról.
Retró régi játékok - TV Maci
A TV Maci minden magyar gyerek egyik legkedvesebb esti kísérője volt a 60-as évektől kezdve egészen a 90-es évekig. Ő volt az, aki minden este elindította a tévémeséket, egy rövid, aranyos jelenettel, ahol aludni készülő maciként megmosta a fogát, levetkőzött, és felkészült a lefekvésre. A TV Maci karaktere az évek során néhányszor megújult, de mindig megmaradt a gyerekek esti meséi előtti szeretett figura. Érdekesség, hogy bár a TV Maci megjelenése többször változott, a fogmosás és a lefekvési rutin állandó maradt, így generációk nőttek fel az ő esti szereplésén.
A TV Maci karaktere annyira népszerűvé vált, hogy játék formájában is megjelent. Az 1970-es és 1980-as években Magyarországon többféle plüss TV Maci is készült, amelyekkel a gyerekek otthon is játszhattak. Ezek a plüssfigurák a televízióban látott kedves karaktert mintázták, így azok a gyerekek, akik esténként a TV Macit nézték a tévémesék előtt, örömmel vitték magukkal alvótársként is. A TV Maci figurák azóta is nosztalgikus értéket képviselnek, és gyűjtők körében is keresett darabokká váltak, mint retró régi játékok.
Miért nem kellettek a játékok
Emlékeztek azokra az időkre, amikor a gyerekként még el lehetett egyedül menni a boltba. Boltba ahol a kávét frissen daráltál. Ha unatkoztunk, kiléptünk a házból, vagy leszaladtunk a lépcsőkön és azonnal találtál valakit magad mellé akivel tudsz játszani, hiszen mindenki ismert az utcában. Nem kellett a sok drága játék, hogy tudjunk játszani. A gombfoci, a bújócska, fogócska, az ugróiskola jelentette nekünk a játék fogalmát. Ha vidéken voltunk a rokonoknál akkor játék sem volt, de volt helyette sok barátunk vagy aki nem volt a barátunk az pillanatok alatt azzá vált, és órákig rohangáltunk a mezőn, kergettük az állatokat és azon versenyeztünk, hogy ki tudja megfogni a békát.
Egész nap a faluban bicikliztünk természetesen Csepel kerékpárral, a patakban fürödtünk. Örömmel töltött el az amikor a nagyiéknál lehettünk. Jókat nevettünk, olykor sárosak lettünk tetőtől talpig, de ez senkit sem zavart. Ha találtunka “focipályán” egy labdát akkor azzal órákig ott maradtunk játszani. Azért vártuk a nyáriszünetet, hogy a barátainkkal együtt játszhassunk a játszótereken.
Békésen játszottunk, mindig volt egy nagyobb gyerek közöttünk, aki ha kellett ráparancsolt a kicsikre, de ezt mindig úgy tette, hogy senki ne sértődjön meg. Hiszen minket még úgy neveltek, hogy hallgassunk a nagyobbakra és tartsuk tiszteletben amit az idősebb mond.
Az iskolában, mindenki megtanulta amit meg kell és szerettük, tiszteltük a tanárainkat. Mai napig tuti, hogy emlékszünk az összes tanár és osztáytársunk nevére!
Nem ismertük, hogy mi az a unatkozás:
Régen nem volt ezer féle fagyi, de nekünk a csoki, vanília, eper és citrom bőven elég is volt. Emlékszel? Egy bögre kakaónak hogy tudtunk örülni, a legfinomabb otthoni édesség a tejbegríz volt, cukrozott fahéjjal/kakaóval, és nagyon imádtuk. Az iskolában a menzán nem volt kérdés, hogy kaphatunk-e repetát, a konyhásnéni csak úgy tömte belénk az ételt, örült annak, hogy jó étvágyunk vagy és eszünk. A nagymamánál sültek a legfinomabb sütemények, és náluk finomabb meggyes pitét senki nem tud sütni. Együtt ettük az iskolában a kiflit, kalácsot és ittuk az iskolatejet. Milyen tökéletes reggelik voltak ezek!
Imádtunk átjárni egymáshoz, közösen enni és játszani.Siettünk kaputelefonozni, amit mindig az anyuka vett fel és bátran tettük fel a kérdést: Csókolom, Zoli otthon van, lejöhet játszani?
Szerettünk fára mászni és onnan enni a gyümölcsöt. Megmosni? Eszünkbe sem jutott, nem lett soha semmi bajunk. Virágot szedtünk a réten, kislibákat és kacsákat őriztünk, hátra mentünk etetni a malacokat.
Játékok helyett, erre költöttük a zsebpénzt
Elmentünk táborozni, és az első amire a pénzünket költöttük az a képeslap volt amit haza küldtünk a szüleinknek. Persze ez csak sokszor azután érkezett meg, hogy mi már otthon voltunk, de ez senkit nem érdekelt. Hétfőnként nem volt műsor a tévében. Senkinek nem volt gond, ott volt a diavetítő! Ma már nehéz elképzelni az életet okostelefon és számítógép nélkül. Régen minden más volt.
Ami már kezd feledésbe merüni, de nem játék
A felnőtteknek illedelmesen előre köszöntünk, a buszon átadtuk azonnal a helyet az idősebbeknek. Mindenki ismert mindenkit és jókat nevettünk együtt.
Össze állítottam egy képes és videós nosztalgia oldalt, amit a következő oldalon tudsz megtekinteni.
Forrás: Fortepan.hu
