Az Őrség Magyarország egyik tájegysége hazánk nyugati határa mentén. A vidék egyik jellegzetessége, hogy a Honfoglalás óta a mai napig ugyan azok az emberek lakják. A hatalmas erdős térség nevét az ide telepített őrökről kapta, akiknek feladata az ország határának védelme volt.
Röviden az Őrségről
Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére (ŐNP, 2011). A vidéket gyakran összetévesztik a Vendvidékkel, az ottani szlovén településeket „őrségi szlovén falvakként” emlegetve, valójában azonban ezek mind néprajzilag, mind etnikailag nagyon különbözőek.
Látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak. Vas megye délnyugati szegletében találjuk meg e tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, akik munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség.
A magyarországi őrségi falvak a következők: Bajánsenye, Felsőjánosfa, Felsőmarác, Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ispánk, Ivánc, Kercaszomor, Kerkáskápolna, Kisrákos, Kondorfa, Magyarszombatfa, Nagyrákos, Őrimagyarósd, Őriszentpéter, Pankasz, Szaknyér, Szalafő, Szatta, Szőce, Velemér, Viszák.
Szlovéniában található őrségi magyar települések északról délre: Hodos, Kapornak, Domonkosfalva, Szerdahely, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefalva és Szentlászló.
Az itt található Szalafő község és környéke nem egyszerű természetvédelmi terület – maga a településszerkezet is különleges védelem alatt áll. A község épületei hét „dombra” épültek, ezeknek pedig mind saját nevük van – Alsószer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Templomszer, Pityerszer illetve Csörgőszer.
Itt található a Pityerszeri Népi műemlékegyüttes, ahol több építészettörténetileg jelentős épületet sikerült megőrizni. Az egyik legfontosabb ezek közül a „kerített ház” – ez az utolsó fennmaradó épület, ami az ország nyugati, hegyes vidékeinek jellegzetes építészeti stílusát képviseli.
Eredetileg ez a ház is kerített stílusban épült, azonban a marhakereskedés 18. századi hanyatlásával az istállót az 1870-es években lebontották. A ház valódi különlegessége azonban a kétemeletes épület, ami a ház mögött található. Ez az úgynevezett kástu, amiből már csupán egyetlen egy maradt fenn az országban.
Fotó forrása: Wikimédia
