Mindamellett, hogy mint a testvérek, hasonló külsejükkel magaslottak ki a távolból, jellegzetességük volt, hogy a környékén mindenképpen volt egy kialakított ABC, fodrász, illetve minden egyéb, ami a hétköznapi életet megkönnyíthette, ami nap mint nap képes volt szolgáltatásokat nyújtani a környéken élőknek. A lakótelepeknél gyakran épült játszótér is, hiszen ezekben a lakásokban általában ugyanolyan korú gyerekek laktak. Az ő érdekükben egy idő után megjelentek a telepek között óvodák, iskolák is.
Másik jellegzetes megoldása ezeknek a lásoknak, hogy az erkélyekről két lakás nyílik. Ez nem feltétlenül volt komfortos, de az egész lakás pici kialakításával, bár voltak kellemetlenségei, mégis mint a fiatalok első lakásaiként, valamint a friss családok első fészkeként szeretve voltak.
A panellakások szépsége
Egy-egy panelház képes volt egy teljes lakóközösséget alkotni – az ott élők nagy valószínűséggel ismerték egymást, de ha nem is folyamatosan zajlott az élet, sosem volt unalom. Reggel, a panellakásból gyermekek szaladtak a buszhoz, hogy elérjenek az iskolába, amennyiben az nem a közelben helyezkedett el, utána tőlük volt hangos a környék, hiszen megtöltötték a környéket, akkor is, ha semmi érdemlegeset nem csináltak, csak, mint egy már összeszokott társaság, ’lógtak’.
Hétköznap délelőtt a környék megtelt gyeses anyukákkal, babakocsikkal, főleg, ha már megjött a jó idő, a nyári időszakban. Esténként emberek ücsörögtek a kihelyezett padokon, megbeszélték az éppen hallottakat, látottakat.
Ez kulcsfontosságú, ugyanis panelban nem csak tettlegesen zajlott az élet – az információ is felgyorsult. Mint már említettem, itt lakóközösségekről beszélhetünk, ami nem csak azt jelenti, hogy ismerik egymást, de azt is eredményezi, hogy mindenkiről tudnak mindent. Mindig lehetett tudni, ki csalta meg a férjét, ki az, akinél piszok van, kik újítják éppen a lakásukat. Arról nem is beszélve, hogy ki utálja az anyósát, ki terhes, ki beteg… Egyszóval. Tényleg mindent.
Kép forrása: Fortepan / Umann Kornél
