Lámpagyújtó
A 18-19. század fordulóján felgyulladtak az első utcai olajlámpák Pest utcáin – napnyugtakor pedig a lámpagyújtogatóknak még létrán kellett hozzájuk felmászni, hogy megtisztítsák a búrákat, valamint olajat töltsenek a lámpákba. Enne oka, hogy gyufát még akkoriban nem ismerték, így a kabátgombjukon megtalálható üvegcséből dolgoztak – abban ugyanis kénsavas gyapotba beletöltött káliumkarbonáttal átitatott fácskákat hordoztak. Amikor az lobbot vetett, ezt a botot érintették a lámpa kanócához.
Milimári
A milimárik vagy tejáruslányok szinte csak és kizárólag Pest környéki német lányokból, asszonyokból álltak – hosszú lőcsös szekéren érkeztek meg hajnalban a fővárosba, ahol a szekéren magas, sárgarézzel abroncsozott fabödönökben szállítottak a tejet néhány kosár gyümölcs társaságában, esetleg zöldségek kíséretében.
Általában csak törzsvevőket szolgáltak ki – a jobb módú pesti lakosoknak ugyanis többnyire saját tejárusuk volt, aki korán reggel házhoz szállította számukra a tejet, tejfölt, túrót, vajat.
Kucséberek
Elsősorban szlovák származásúak voltak – egészen az első világháború végéig koptatták a pesti utcákat. Jellegzetességük, hogy a vállukon átvetett széles szíjon egy hatalmas kosarat hordtak – amiben egy egész vegyeskereskedés volt megtalálható, benne mandula, cukorka, narancs, füge, pólyás baba, tükör, fésű, hajcsat…
A kucséberek szinte mindenhova betértek, ahol söröztek, boroztak, kávéztak vagy éppen kártyáztak. Ahogy pedig belépett egy-egy helyiségbe, magasra emelt kézzel megcsörgette titkos vászonzacskóját, melyben 90 szám volt elhelyezve – ezzel kezdődhetett is a lottójáték. Mindig akadtak, akik boldogan játszottak, és ha nyertek, akkor választhattak a kucséberek kincsei közül…
Buchwald-néni
Ők árusították azokat a krajcáros, majd filléres jegyeket, melyek jogot adtak a pesti parkok, sétányok látogatóinak, hogy leülhessenek a kihelyezett vas karosszékekre. A nénik gyakran váltáskát hordtak, kezükben egy óriási jegytömböt szorongattak.
Munkájuknak a Tanácsköztársaság vetett véget, amikor is a székek használata ingyenessé vált – a székek nagy része pedig a második világháború alatt megsemmisült.
Kép forrása: Fortepan / Kieselbach Gyula
