Rengetegen állítják, hogy Ők már nem akarnak társkereséssel foglalkozni az 50-es 60-as éveikben, letettek a randizás gondolatáról. Kérdés, hogy ez valóban így van-e.
Rengetegen állítják, hogy Ők már nem akarnak társkereséssel foglalkozni az 50-es 60-as éveikben, véglegesen letettek a kapcsolat gondolatáról, és inkább egyéb dolgokkal foglalkoznak a felgyülemlő szabadidőjükben. Kérdés, hogy ez valóban így van, vagy egyesekben még él a remény, csak félnek bevallani.
Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, 3 aspektusból szükséges megközelítenünk a témát, melyek a társadalmi, a biológiai, és a pszichológiai nézőpontok. Cikkünkben e szempontok szerint vesszük végig modern korunk érett korú nőit és férfijait egyaránt.
A következő oldalakon bemutatjuk a nézőpontokat a férfiak és a nők szemszögéből.
A férfiak élete, társadalmi szerepvállalása a száz évvel ezelőttihez képest jó nagy ütemkésésbe került. Míg a nemi életet egyre korábban kezdik, addig a felnőtté válás egyre jobban kitolódik. A felnőtté válással együtt járó leválás a szülőktől, az önálló lakhatás megteremtése és az egzisztencia kiépítése a 30-as évekre tolódott. Viszont amikor ez megvalósul, akkor sokan még élvezni szeretnék a szabad és önálló, kötöttségektől mentes, felnőtt életformát. Ebből következően a mai átlagos magyar férfi 35-45 év között érik meg minden formában a családalapításra. Persze kérdés, hogy ebben a korban éppen van e mellette megfelelő partner ehhez.
A biológiai képlet egyszerű. A hímivarsejtek lassabban öregszenek, mint a petesejtek. Elméletben tehát semmi akadálya nincs a senior apává válásnak.Mindez így érthető, hiszen a társadalom nem helyez rájuk akkora nyomást, mint a nőkre, nem ijesztgetik őket a „macskás vénasszony” gondolatával, tehát sokkal nehezebben futhatnak ki az időből.
A probléma mindezzel ott van, hogy annak a korosodó férfinak, aki megbarátkozik a megállapodás gondolatával, és gyermeket is szeretne, jóval fiatalabb hölggyel kell összeállni e célból, mivel a nők termékenysége rövidebb ideig tart. Fontos kérdés tehát, hogy az egyedülálló ötvenes férfi akar-e még gyereket, főleg, ha már az első házasságban felnevelt egyet-kettőt. Trófeaként nagyon tetszetős lehet egy jóval fiatalabb nő, de ilyenkor azt is számításba kell venni, hogy a jóval fiatalabb partnernek még mások a prioritásai, tervei, és sokszor nem csak maga a férfi vonzza, hanem az az egzisztenciális biztonság is, amelyet ez a korosztály képviselhet.A kérdés pszichológiai vetülete, hogy az öregedésünk folyamán egyre kevésbé van meg bennünk a partnerrel és a gyerekekkel szembeni türelem és alkalmazkodóképesség. Aki évtizedeket élt le egyedül, vagy rövid kapcsolatokban, az őszülő fejjel nehezen viseli mindazt, amivel egy kapcsolat jár. Kritikusabb, és válogatósabb lesz.
Érdemes tehát elgondolkodnia a férfiaknak azon, hogy nem túl magasak-e az igényeik a nők terén, és nem lenne-e célravezetőbb a fiatal izgalmas lányok helyett körbe nézni saját korosztályukban. Előfordulhat, hogy kellemesen csalódnak majd.Az ember legnagyobb ellensége a múló idő, és ezt bizony még a férfiak sem képesek kicselezni, hiába kisebb rajtuk a társadalmi nyomás.
A Today felmérése szerint az 50 feletti nők 60%-a úgy véli, hogy nincs szüksége párkapcsolatra ahhoz, hogy boldog legyen. Vajon komolyan gondolják, hogy életük végégig egyedülállóan akarnak élni, vagy önmagukat próbálják meggyőzni arról, hogy ez így nekik pont megfelel?
A nők nagy részét bizony a sikertelenségtől való félelem győzi meg arról, hogy nincs szükségük párra. Beletörődnek, hogy rájuk már nem vár más, csak a gyermekeik életútjának terelgetése, az unokák születése. Megmaradt önbizalmukat pedig kincsként őrzik, hiszen a kor, és a korábbi kapcsolatok már így is megtépázták. Sokak vannak azon a véleményen is, hogy egy bizonyos kor felett túlságosan macerás lenne olyan dolgokkal foglalkozni, mint a randizás, és a csökkenő libidó csak megerősíti ezt a nézőpontjukat.
Magyarul: leginkább a kockázatkerülés, és kicsit a lustaság vezet ahhoz, hogy nők százezrei megelégedjenek egy állapottal, amely egyáltalán nem szükségszerű, hiszen az 50 pluszos generáció, tehát az aranykorukat élő emberek igen nagy része egyszerűen parlagon hever. Fontos kiemelnünk ezen a ponton, hogy a nők 20 és 45 éves koruk közt egy bizonyos ponton felcserélik a férfiakkal szemben állított preferenciaskálájuk sorrendjét. Érdemes végig böngészni a különböző társkereső oldalakon írt szövegeiket. A 20 éves lány egy 180 magas, jóképű, sportos, humoros fiút keres, akivel hétvégente eljárhat bulizni. Ezzel szemben egy 50 éves nő, aki jóval tapasztaltabb a kapcsolatok terén, inkább az életszínvonalát fejleszteni képes férfit keresi. Olyat, akivel színházba járhat, túrázhat, utazgathat, vagy bármi mást, ami őt boldoggá teszi. Nem kap akkora szerepet a szexualitás, és inkább az érzelmi biztonság lép előtérbe.
Érdemes tehát feltennünk magunknak a kérdést. Valóban nem vágyunk már senkire, vagy csak tartunk az esetleges következményektől? Egy 50-es, 60-as ember előtt még rengeteg év áll, így nem kell lemondani az élet örömeiről. Sosem késő változtatni az életszemléletünkön, és belevágni valami merész dologba. Az internet hemzseg az idősebb korosztályt célzó programoktól. Táncházak, szabadidőprogramok, sőt léteznek kifejezetten 50 pluszos társkeresők is. Miért ne létezhetne olyan, a számunkra megfelelő nő vagy férfi a korosztályunkban, aki éppen arra vágyik, amire mi?
