Nagyon sok minden megváltozott a 1980-as, 90-es évek óta, de én még tisztán emlékszem például arra, hogy nagymamám ledarálta a boltban a kávét, hazavitte, a kotyogóssal megfőzte, majd megitta egy kis sűrített tejjel. Nézzük, hogyan kávéztunk annó!
Szifonos tejszínhab, sűrített tej, mokkacukor, akkoriban nemcsak a felnőttek örültek a kávézásnak, hanem mi is, gyerekek. Okoztunk is fejtörést sokszor, nem egyszer kérdezte meg tőlem szeretett nagymamám, hogy hova tűnt két nap alatt egy egész tubus sűrített tej. Természetesen én nem tudtam rá a választ. Akkoriban nagy divat volt papír-, vagy nem túl szép üvegpohárból inni a kávét, azt a szót, hogy macchiatto, vagy cappuccino, nem sokan ismerték. Na, de nézzük szépen sorban régi kávés szokásainkat!
A legjobb kávék akkoriban
Az Omina és a Karaván, biztosan emlékeztek még mind a kettőre, szerencsére lehet találkozni velük a boltok polcain, de azért jelentősen hátrébb sorolódtak az évek alatt. Régen mindenhol az erős fekete presszó kávé volt a divat, nemcsak otthon, hanem a kávézókban,m cukrászdákban is ezeket fogyasztották az emberek. Mellé pedig járt természetesen a darálós süti, a vaníliás karika, vagy éppen a háztartási keksz.
Elfogyott a kávé, menjünk a boltba darálni!
Nagyon jó volt még gyerekként is bemenni a boltba, és megérezni a finom, friss kávéillatot! Emlékszel még te is, ugye? Minden egyes csemegebolt kávéillatban úszott, ugyanis a boltban megvettük a szemes kávét, majd fizetés után mentünk egyenesen a kávédarálóhoz. Természetesen mindig én élveztem a legjobban az egészet, tizenéves fejjel!
Van már kávénk, hozd a kotyogóst!
Nem igazán volt más, de ezek a kotyogósok minden egyes háztartásban jelen voltak. Ez pedig nem is véletlen, isteni kávét lehetett készíteni a segítségükkel, és soha nem adták fel a szolgálatot. Ezt onnan tudom, hogy még ma is meg van az a darab, amivel a nagyszüleim főzték a feketét!
Végzett a kotyogós, elő a poharakkal!
Akkoriban még nem volt ilyen-olyan kávéspohár, viszont létezett az üveg kávéspohár, illetve a pöttyös bögre. Természetesen az üvegpohár nyert, én azt furcsálltam benne a legjobban, hogy szinte alig fért bele valami, mégis ezt szerette mindenki. Mellé pedig nélkülözhetetlen volt az alumínimum mokkáskanál, de szerettük ezt is!
A legjobb ízesítők
Mokkáskanál mellé természetesen mokkacukor illett! Létezett már akkor is kockacukor, de mégis szinte mindenki a mokkacukrot preferálta, nem tudom megmondani, miért. A mokkacukor mellett a másik favorit természetesen a sűrített tej volt. Megmondom őszintén, ha rágondolok, még most is érzem azt az eszméletlenül édes, émelyítő ízt, nem véletlen, hogy a gyerekek is szerették. És még nem beszéltünk a szifonos tejszínhabról, ugyanis ez is nélkülözhetetlen volt, ha kávézásról volt szó. A kávé ezzel koronázták meg, enélkül nem is lett volna tökéletes. Ma már minden teljesen más, mint akkor volt, mégis jó visszaemlékezni ezekre az időkre, néha hiányoznak!
Forrás: Fotó: Wikipédia
