Emlékezetessé váltak ízvilága mellett színei is – a piros, zöld, rózsaszín és sárga színekben pompázó édesség szinte már látványával képes volt mindenkit a trópusokra repíteni.
A híres fagylaltpor
A fagylaltpor is a rendszerváltás előtt vált népszerűvé – akkor jelentek meg alapíze, miszerint akkoriban három opció (puncs, csoki és vanília) közül választhattunk. Amennyiben nem jártunk rá, akkor egészen ízletes fagylaltot lehetett egy-egy doboz tartalmából készíteni.
De hogyan is készítették el a dolgos háziasszonyok? A fagyiport tejszínnel kellett elkeverni, majd egy habszifonból kellett a már kész édességet kinyomni a neki szánt üvegfalú kelyhecskékbe. Érdemes volt ezután azonnal elfogyasztani, bekanalazni az egészet, ugyanis hamar összeesett – bár a forma akkoriban még nem jelentett szinte semmit, hiszen már por formában is előszeretettel járt rá a fiatalabb generáció.
A sajtos jégkrém
Természetesen csak kivitelezésre hasonlított a sajtokhoz – édes, tömény vaníliaíze viszont szinte minden gyermeket meghódított! A Tschisi névre hallgató érdességet, aki egyszer megkóstolta, utána sehogy sem tudta máshoz kötni jellegzetes ízvilágát.
Egyetlen szomorú tulajdonsága volt csupán – amennyiben kibontottuk, egy sárga rúddal találkozhattunk a lyukacsos tejtermék helyett, mely csupán csak csomagolásán jelent meg.
A mai napig szeretett télifagyi
A télifagyi kakukktojásnak számít mostani cikkünkben, mégis, mivel fagylalt, érdemes róla is szót ejteni. A télifagyi az utóbbi években ismét reneszánszát éli, egyre több helyen ismét megtalálható jellegzetes tömény krémjével, mely az évek alatt sem csökkentette émelyítően édes mivoltát.
Ennek az édességnek, bár rendkívül cukros volt, mégis az volt nagy előnye, hogy a már említett Leoval ellentétben szintén télen-nyáron fogyaszthattuk – arról nem is beszélve, hogy mivel nem hűsítő finomságról van szó, a torokgyulladást is könnyedén elkerülhettük általa.
A kér forrása: Fortepan / Urbán Tamás
