A testmozgás és az edzőgépek fejlődése
Elképzelhetnénk, hogy régen az embereknek nem kellett külön figyelmet fordítaniuk a fittségük fenntartására vagy a testmozgásra. Az élet folyamatos küzdelme az életben maradásért, valamint az életmód, mint például a lovaglás vagy a ház körüli munka, gazdagon edzette a testet és a szív-érrendszert. Azonban ez a feltételezés nem igaz. Az edzőeszközök már az i. e. 6000 környékén megjelentek a történelmi szövegekben, ahogy az ókori kínai írások tanúsága szerint a kőemelés, íjászat és súlydobás mind a személyes egészség, mind a harci felkészülés terén szolgáltak.
Az ókori kínai harcművészek háromlábú edényeket emeltek, míg az ókori egyiptomiak homokzsákokat egyensúlyoztak a fejükön, mindkét gyakorlat kicsit emlékeztet a modern CrossFitre. A görögök kiötölték az olimpiai játékokat, a rómaiak pedig a nőket is bevonva részt vettek a labda- és karikajátékokban. Galenus, a görög-római egészségügyi tudós, egy teljes értekezést írt a kis labdákkal végzett gyakorlatokról, állítva, hogy ezek "rendkívül jótékony hatással vannak az egészségre, kiegyensúlyozott állapotot teremtenek, zsír felhalmozódás nélkül és túlzott soványság nélkül."
A középkort ilyen értelemben "mozgásszegény" korszaknak tekintjük, azonban a reneszánsz, a görögök és rómaiak idealizálásával, ismét divatba hozta a fittséget. Vittorino da Feltre, a 15. század első felében, vezette be a testedzést a mantovai iskolájában "minden időjárási körülmény között", míg Girolamo Mercuriale az 1569-es "De Arte Gymnastica" (A gimnasztika művészete) című művében az ókori világ edzéstípusairól írt, ösztönzve a kötelekkel, súlyzókkal és kőlapokkal végzett gyakorlatok elvégzésére.
A technológia is hozzákezdett a fejlődés támogatásához. 1796-ban a "Patent Gymnasticon"-t feltalálta Francis Lowndes, az "elektroterapeuta", egy olyan gépet, amely az emberi test ízületeinek és izmainak gyakorlására szolgált, riasztóan sok kerékből, karimából és szíjtárcsából állt. A reklámok azt sugallták, hogy a használó "amíg el van foglalva az írással vagy olvasással, addig alsó végtagjait állandó mozgásban tarthatja a legkisebb megerőltetésre vagy egy gyermek asszisztálásával". Egy pillanatra elgondolkodtam, milyen lenne, ha ez a cikk így, például egy szobabiciklin ülve, születne meg...
A 19. század végén Edmond Desbonnet néven egy rendkívül erős férfi nyitotta meg az első "testkultúraközpontját". Ez a központ fix és szabad súlyokkal, valamint egyéb ellenállással dolgozó eszközökkel volt felszerelve, és rövid idő alatt több mint 300 edzőteremből álló lánccá nőtte ki magát a vállalkozása. Innen már csak egy ugrás volt Joseph Pilates módszeréhez, aki szintén olyan gépekkel forradalmasította a testformálást, amelyek különféle kínzóeszközökre emlékeztetnek. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a fitneszgépek és a kínzás közötti analógia egyáltalán nem alaptalan. Tudtad például, hogy a futópadot eredetileg a börtönre ítélt foglyok számára tervezték?
