A régi kocsiknak valamiféle megmagyarázhatatlan bájuk van, szívesen gondolunk vissza azokra az időkre, amikor még vezethettük őket, vagy utasként foglalhattunk helyet bennük a családdal, a barátokkal. A lentebb látható négy jármű az 1970-es évek útjaira röpít minket vissza.
Zaporozsec ZAZ 968
Ezeket az autókat az ukrajnai Zaporizzsjai Autógyár állította elő. Az időintervallum, amikor gyártási forgalomban voltak a személygépkocsik, 1958-től 1994-ig tartott. Belgiumba, valamint Ausztriába is exportáltak példányokat belőlük, azonban itt más elnevezéssel illeték őket. A belga verziónak a Jalta nevet adományozták, míg az ausztriai változatot Eliettere keresztelték. Sosem volt titok, miszerint a konstruktőrök a népautó szerepet kívánták adni a járgányoknak, és ezt azok mondhatni sikeresen magukévá tették. A Zaporozsec ugyanis a legolcsóbb, szovjet forgalomban legyártott autó lett. A 986-as végsebessége 118 km/h volt, 4 hengeres, 4 ütemű V motor hajtotta előre, az utasterét is 4 személyre tervezték, az első ülések osztottak voltak, a hátsók pedig osztatlanok. Az autó egyébként nem volt híján a kényelmi berendezéseknek, el volt látva csomagtéri és belső világítással, az ülések mellé kényelmes fejtámlák párosultak, hamutartót helyeztek el az elől, valamint a hátul ülő egyének számára egyaránt. Rádióval, szivargyújtóval, motortér világítással szintén ellátták a személygépkocsit. 1974-ben egy ilyen, teljesen újonnan legyártott modell ára 58.000 Forint volt hazánkban. Megrendelésre is készítették őket, viszonylag rövid határidőn belül hozzájuthatott a tulajdonos, miután benyújtotta az igényét az autót illetőleg. Városi körülmények között az autó 10 liter benzint fogyasztott 100 km-en, azonban a Zaporozsecnek megvolt az a pozitív tulajdonsága, hogy nehezebb, földes utakon szintén problémamentesen volt képes közlekedni.
Fiat 127 Berline
Ezt a kisméretű autót az olasz származással rendelkező Fiat gyártóhoz köthetjük, s a gépjárművet 1971-től 1983-ig gurították le a gyártósorokról. Elődje a Fiat 850 volt, később pedig a Fiat Uno váltotta le. Elődjére azonban nem sok mindenben hasonlít, ugyanis ameddig a 850-es hátsó motorral készült, úgy a 127-eseket már elülső motorral és elsőkerék meghajtással állították elő. Így a csomagtartót az autó hátsó részében helyezték el, aminek köszönhetően az a korábbi modellénél nagyobb űrtartalmat kapott. Több országba exportálták, még Brazíliában is az emberek egyik kedvelt gépkocsijának számított. Habár szupermini kategóriába volt sorolható, az előnyei közé tartozott az a tulajdonság, miszerint a típusához mérten nagy kitölthető űrrel rendelkezett. A Fiat 127 140 km/h végsebességet tudhatott magáénak, 4 hengeres, 4 ütemű motor hajtotta előre, s igencsak fürge járgánynak számított a maga idejében, robbanékonynak tartották. Könnyű volt vele parkolni, ehhez hozzájárult kisebb mérete, valamint a beleépített elsőkerék meghajtás. Öt személy elszállítására tervezték az utasteret, az első osztott üléspárhoz társult a hátsó osztatlan. Elsősorban a városi közlekedésre szánták, a hátrányai között meg kell említeni, miszerint a sofőrnek arra nem igazán van lehetősége, hogy személyes tárgyait maga mellé helyezhesse, az autóban ugyanis az ülések közé nem szereltek rakodópolcot, sem térképzsebet az ajtókra.
Neked is kellemes emlékeid vannak ezekről az autókról? A nosztalgia még nem ért véget, a cikkünk a következő oldalon folytatódik, ott még két retró kocsi vár rád!
Forrás: Fortepan / UVATERV
