Képmutatás
Melyik is az az ország, ahol 2 milliós nézettsége volt az exhibicionista adócsaló rapper showjának, amit önbevallásos alapon „senki nem nézett”? Hol üldözik idült alkoholisták kvázi bűnözőként azt, aki elszív egy füves cigit? Hol játsszák az ájtatos műkeresztényt védett állatokra vadászó, asszonyverő tahók? Hol hivatkoznak 15 millió magyarra olyan emberek, akik a meglévő 10 millió jelentős részét is megfojtanák egy kanál vízben?
Szalmaláng-mentalitás
Nagy elánnal ezerszer belefogunk a világ megváltásába, majd szembejönnek az első akadályok és három hét alatt leteszünk életünk álmáról. Bárhová indulunk a magyar ugaron, romokon lépdelünk: nagy reménnyel indult, majd hamvába holt pártok, együttesek, blogok, üzletek, cégek, ötletek romjain. Az északiak sikereire vágyunk, de a déliek lottómentalitásával rendelkezünk. Életvitelszerűen a csodavárásra rendezkedtünk be, emiatt örök csalódásra kárhoztatjuk magunkat.
Polgári öntudat hiánya
A kibányászható kőolaj mellett ebből van a legnagyobb hiány itthon. Fel sem fogjuk, hogy a szavazatainkért kuncsorgó politikusok tulajdonképpen a szolgálatra jelentkező házi cseléd szerepét töltik be. Bekopognak hozzánk, felajánlják szakértelmüket a ház körüli munkák elvégzéséhez, mi pedig kiválasztjuk közülük a legdolgosabbnak kinézőket. Ideiglenesen rájuk bízzuk vagyontárgyainkat, kulcsot adunk nekik a házhoz és fizetést a munkájukért.
Micsoda égbekiáltó szerepzavar az, ahol az úr a szolgálóért rajong, issza a szavait, mindent elhisz neki és átszellemült révülettel tapsolja? A cselédnek a hátsó kisszobában a helye és csönd a neve. Nem rajongást és imádatot érdemel, hanem kíméletlen elszámoltatást a használatára bízott eszközökkel és erőforrásokkal.
Talán, ha kicsit jobban elgondolkodnánk ezeken a tulajdonságokon, ha elismernénk a hibáinkat, akkor talán le tudnánk vetkőzni őket. Mindenesetre érdekes, hogy valóban mennyire negatívak tudunk lenni bizonyos helyzetekben. Tényleg ennyire nyomasztó lenne a magyar nép?
Forrás: nyugatiblog.hu
