Az osztályharc megjelenése a divatban
Az Asszonyok néven futó címlap először 1945-ben került ki a nyomdákból, és a célja az volt, hogy segítse az ország hölgy lakosságát abban, hogyan tudnak alkalmazkodni a háború utáni nehéz időszakhoz. Az öltözködés nem kapott túlságosan nagy szerepet, hiszen elsőbbséget élvezett vele szemben az élelmiszer beszerzés, vagy a különböző lakáskiegészítő tárgyak, eszközök. A párizsi divat mindettől függetlenül mégis helyet szerzett magának a napilapban, majd 1947-re a lap támadni kezdte a francia divatot. Itt már olvasható volt, hogy a nőknek nem szabadna csupán a divattal foglalkozni, de erős és dolgos asszonyokhoz méltóan kellene kinézni és viselkedni egyaránt. A negyvenes évek végére már a férfiak az egyenjogú moszkvai nőkről olvashattak, akik a szovjet főváros divatirányzatát követték.
Kikapcsolódáshoz alkalmas viseletek
A nyári szórakozás egyik formája az úszás volt. A kétrészes fürdőruha csupán a karcsú hölgyeknek volt ajánlott, az erősebb testalkatú nőknek az egybeszabott fürdőruha számított illendőnek. A férfiak ekkorra már szinte teljesen elhagyták a fürdőtrikót, valamint a fürdőnadrág szárak is rövidebbre kezdtek váltani, mint korábban. Télen a korcsolyázás hódított, ehhez a kikapcsolódási tevékenységhez a nőknek jó vastagon szőtt pulóvert ajánlottak, bő szoknyával társítva. Síelés esetében a sínadrág volt javasolt, divatba jöttek a tarka sálak, karöltve a gyapjúharisnyákkal, amik kellemes melegségben tartották viselőjüket.
A gyermekek öltözködési szokásai
A gyermeki divatban nem mentek végbe komoly változások. A kislányok ruhái derékban elvágottak voltak, szoknyáik ráncolással egészültek ki, amiket olyakor fodros kötények díszítettek. A fiúk a téli időszaban hosszú nadrágot viseltek, nyáron pedig kantáros rövidnadrágot hordtak. Fehér inget csupán ünnepi alkalmakkor viseltek, a kockás ing volt a hétköznapokban érvényesülő ruhadarab. A zakó és a kabát szabása a felnőtt modellekre hajazott. Összességében kényelmesebbé tették a nekik szánt öltözködési kellékeket.
A paraszti rétegen belüli ruházkodás
A negyvenes évek idején megfigyelhető volt, hogy a falusi életet élő emberek nehezebben hagyták el azokat a ruhakellékeket, amik a hagyományokhoz kötötték őket. A nők erősebben ragaszkodtak azokhoz a viseletekhez, melyekhez szokásokat és értékeket kapcsoltak. Ilyen volt például a fejkendő hordása, noha ez olykor keveredett a városiasabb, polgáribb divat ruhaelemeivel. Blúzt, kötényt, szoknyát hordtak, a csizmát fokozatosan felváltotta a spanglis cipő. A férfiak ennél egyszerűbben ruházkodtak. Elterjedőben volt a csizmanadrág, ez helyettesítette a vászongatyát, félcipőt vagy csizmát hordtak lábbeliként, inget és mellényt viseltek, időközönként kiskabátot.
Forrás: Fotó: Fortepan / Petőfi Sándor Városi Könyvtár Kiskőrös - Szász Lajos hagyatéka
