A Síkfőkút Project
A Síkfőkút Project interdiszciplináris hosszú távú bioszféra-kutatási programot az IBP és a MAB nemzetközi programok keretében egy hazai klímazonális cseres tölgyes erdő komplex kutatására 1972-ben alapították Jakucs Pál professzor vezetésével (Jakucs 1973). A Síkfőkút Project fő célkitűzése kezdetben az IBP és a MAB nemzetközi programokkal összhangban egy hazai klímazonális cseres-tölgyes erdő szerkezetének és működésének feltárása volt.
A project főbb kutatási témakörei az 1972-1979 között többek között a következők voltak: az autotróf és heterotróf szintek térbeli és időbeli struktúrájának és dinamikájának a felmérése, a primer és a szekunder produkció mérése, a víz és tápanyagciklusok, valamint az energiaáramlás folyamatainak feltárása, továbbá a háttér-tényezők (klimatikus és talajtani) folyamatos monitoring jellegű vizsgálata. Az eredmények összefoglaló szintézisére a Jakucs Pál által szerkesztett "Ecology of an oak forest in Hungary - Results of Síkfőkút Project" c. 546 oldalas tanulmánykötetben került sor.
A globális környezeti tényezők megváltozása következtében 1980-as évektől kezdődően az erdőben - hasonlóan az ország más cseres-tölgyes állományaihoz - jelentős mértékű fapusztulás indult meg, ezért a kutatások ettől kezdve az erdő egészségi állapotában bekövetkező változások tisztázására, a kocsánytalan tölgy pusztulás okainak a feltárására, a fapusztulással összefüggő erdőszerkezeti és működési változások vizsgálatára koncentrálódtak.
A 90-es évektől kezdődően a hosszútávú kutatások kerültek előtérbe, a korábban végzett vizsgálatok megismétlése alapján a bekövetkezett globális változásoknak (felmelegedés, csapadékhiány) az avarbomlás sebességére kifejtett hatásainak a tanulmányozása került előtérbe. A hosszú-távú meteorológiai vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy az elmúlt évtizedek folyamán az erdő melegebbé, szárazabbá vált.
A fotókat Szinok Gábor készítette.
