Szabó Magda Kossuth- díjas írónőnk, akit számos más díjjal is kitüntettek munkássága miatt, többek között olyan remek műveket tett le az asztalra, mint az Abigél, Az Ajtó, Az őz, Disznótor, Katalin utca, és még sokáig folytathatnánk a sort. Szerintem mindenki olvasott már tőle legalább egy regényt, ha más nem kötelező olvasmány gyanánt. Jöjjön most 10 magvas gondolat az írónőtől, amin mindenkinek megéri elgondolkoznia. Íme a 10 Szabó Magda idézet!
#1: Legszebb Szabó Magda idézetek
„Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű.”
#2: Legszebb Szabó Magda idézetek
„Az élet túl rövid, hogy sokáig haragudjunk benne.”
#3: Legszebb Szabó Magda idézetek
„Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.”
#4: Legszebb Szabó Magda idézetek
“Egész életemben mindenkit, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején. Mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta: „Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.”
#5: Legszebb Szabó Magda idézetek
„Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak.”
#6: Legszebb Szabó Magda idézetek
“Az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát.”
#7: Legszebb Szabó Magda idézetek
“Semmi az, kicsim, minden előhalál hasznodra van, az utolsó már olyan könnyű lesz, hogy észre sem veszed. Csak a legelső olyan, hogy azt hiszed, belepusztulsz. (…)Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se erese nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat.”
#8: Legszebb Szabó Magda idézetek
“Milyen borzasztó könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság.”
#9: Legszebb Szabó Magda idézetek
“ki kineveti (...) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék.”
#10: Legszebb Szabó Magda idézetek
“A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.”
