Ma már igazi reformkonyha van kialakulóban az iskolai és a munkahelyi menzákon, azonban ennek a divatos egészségtudatos táplálkozásnak a 70-es és 80-as években még nyoma sem volt! A nagymama konyhájához hasonlóan leginkább a mennyiség volt a rangadó, semmint a minőség mind az éttermekben és mind az iskolákban, de van amiket mégis imádtunk! Ezek voltak a kedvenc menzás ételeink 50 évvel ezelőtt!
Kedvenc menzás ételeink a 70-es évekből
Ma már sószegényen és cukor mentesen készítünk mindent és az iskolák menzáján is az egészségtudatos táplálkozás szerint készítik gyermekeinknek a napi menüt, viszont ötven évvel ezelőtt még senki nem jutott volna eszébe olyan ma divatos superfoodokkal gazdagítani az ételt, mint a chia-mag vagy az útifűmaghéj. A 70-es és 80-as években még cukrosan és citrompótlóval kortyolgattuk a teát, de ugye, hogy azóta nincs párja annak a teának? Nézzük milyen menzás ételek voltak a kedvenceink évtizedekkel ezelőtt!
Ezt ettük 50 évvel ezelőtt
A reggelt nem tudtuk volna elképzelni a még meleg vajas kifli és a kakaó vagy tej nélkül gyerekként, míg a családi asztalnál a felnőttek pedig a kefir mellé tojást, szalonnát és mindenféle finomságot falatoztak. Akkoriban a sajt még ritkaságnak számított, nem jutott minden asztalra, ha mégis akkor pedig a kockasajtot kaphattuk meg a kiflihez. A 70-es években (ahogy lassan most is..) akkoriban még luxusnak számított, ahogy az étterembe járás is, így a legtöbben otthon és a menzán étkeztünk.
A szocializmusban még nem volt megszabva a cukor- és a sóhasználat mértéke, és az otthoni konyha nem sokban különbözött a szövetkezeti vagy az iskolai menzák kínálatától és akinek volt pénze étterembe járni, az elsődlegesen jól szeretett volna lakni, így mindenhol az óriás adagok voltak terítéken.
A szezonalitás akkoriban még nem volt divat, az emberek a jól megszokott ételeket és ízeket keresték évről-évre, így az éttermi kínálatok sokszor éveken keresztül nem változtak és inkább a hagyományos magyar konyha szerint készítették az ételeiket. Babgulyást és brassói aprópecsenyét szinte mindenhol lehetett kapni, de sokunk kedvence között szerepelt még a csikóstokány és a sólet is, a töltött káposztáról pedig nem is beszélve. A tehetősek mindig rántott sertésbordát vagy cigánypecsenyét ettek, de a székely sertéscsülök is toplistás helyen szerepelt.
Szocialista étkezés
Ezekben az időkben, aki nem dolgozott, az munkakerülőnek számított, így a családmodellben két kereső szülő volt, a gyerekek pedig iskolába jártak, így a család minden tagja hétköznap a menzán vagy az üzemi étkezdében ebédelt, a közös ebédekre leginkább hétvégente került sor.
De mi is volt itt a kedvencünk? Hogyha valaki megkérdezné mit imádtunk az iskolai menzán, akkor a listánkon biztosan szerepelne a különféle tészták és nudlik, amik vagy mákkal, lekvárral vagy túróval voltak ízesítve, imádtuk a főzelékeket, akár zöldborsófőzelék tükörtojással, akár krumplifőzelék fasírozottal vagy babfőzelék volt lecsókolbásszal. A töltött káposzta mellett, sokszor került a tányérra a pénztárcakímélő krumplis és káposztás tészta is. Talán még a te gyereked is imádja a tejbegrízt, amit mi is sokat kaptunk, de a grízből készítettek még levest is.
Így étkeztünk a szocializmusban
Ezekben az időkben a desszert se a csokis tortát jelente, leginkább valamilyen gyümölcs kompótot kaptunk a menzán, az éttermekben viszont választhattunk a palacsinta, a somlói galuska és a gesztenyepüré között is, amit azért imádott mindenki, mert telinyomták tejszínhabbal, ami akkor még újdonságnak számított.
Az otthoni desszertek tekintetében sokunk kedvence volt a keksztekercs, a kókuszkocka, a méteres süti vagy a lekváros linzer, de többen kaptunk a finom néger csókból is.
Forrás: FORTEPAN / Bauer Sándor / Chuckyeager tumblr
