A telefonközpontok, amilyen nagyszerű találmánynak számítottak a maga idejében, éppen annyira egyszerűek is voltak: részben felhasználták a távírók infrastruktúráját, például a vezetékeket közösen használták, és mivel csak hangot továbbítottak, a távírókban ellentétben használatukhoz nem kellett szaktudás. A központ egy-egy pultos faszekrényben foglalt helyet. A híváskezdeményezés a kezelő számára jelzett, és innen indult a hívás: a hölgy a központban elkérte a hívó adatait, majd zt követően a zsinórpár másik végén a másik dugaszt a hívotthoz tartozó hasonló aljzatba dugta és felcsengette a hívottat, megvárta ("Tessék beszélni!") vagy nem várta meg annak jelentkezését, majd kilépett a vonalból. Egy kezelő általában 200 vonal felett intézkedett, de egy időben természetesen nem lehetett 100 kapcsolat. Azonban a kézi kezelés fáradságos munka volt, néhány korszerűsítéssel félautomata központok is kialakultak. A többi pedig színtiszta történelem…. De nézzük is milyen volt az élet a telefonközpontban!
Milyen volt telefonközpontban dolgozni?
Hogy milyen volt egy telefonközpontban dolgozni? Első ránézésre sem egyszerű. Olvasóink visszaemlékező kommentjei alapján elevenítjük fel ezeket a régi időket!
hirdetes
„15 évet dolgoztam a telefonközpontban, nagyon szerettem, pedig folyamatos üzem volt, néhány karácsonyt, húsvétot, és szilveszter éjszakát töltöttem a központban, és szerettem , jó volt !!”
„Abban az időben a telefonközpontosok egyből tudták kapcsolni a hívott mellékletet. Most az ember inkább nem telefonál, mert felmegy a vérnyomása, a sok ("Nyomja a meg a tárgyra vonatkozó gombot, de még akkor se tud senkivel beszélni mert újra kezdődik a második vagy harmadik fázis") Inkább feladom és nem érdeklődöm tovább. Aki ezt a kapcsolgatós, nyomkodós telefonálást kitalálta, kap néhány átkos szót. Nem beszélve arról, hogy sokszor a géphang se tökéletes és gyors a diktálás. Figyelembe kellene venni, hogy a telefonos ügyintézést főleg azok veszik igénybe, akik idősek, nem tudnak utazgatni, nincs számítógépük és okos telefonjuk se. Egyszóval, ha már modernizálták ezekre figyelni kellett volna.”
„75-76-ban voltam tanuló a postán akkor dolgoztam ilyen központban. Hát mit mondjak, szerettem.”
hirdetes
„Minden pletykát ott lehetett összegyűjteni.”
„Nem csak hallottak mindent , de néha bekapcsolódtak , s pletykáltak is a hallottak alapján!”
„Én is dolgoztam ilyen központban 1981 és 1982-ben. Kb. 700 telefonszámból, majdnem mindet tudtam kívülről. De akkor még csak 3 számjegyűek voltak a számok.”
De a kedvenc kommentünk ez volt:
„Én 1964-ben kezdtem a postai munkámat a biharkeresztesi postán a telefonközpontban. 150 előfizető volt. Egy hetet kaptam, hogy megtanuljam az előfizetők neveit. Aztán be a mélyvízbe! Nagyon szigorú főnököm volt, aki a posta szolgálati lakásába lakott és volt úgy, hogy késő este is belépett ellenőrizni, ha éjszakások voltunk. Ez volt az első lépcsőfok a közel 40 éves szolgálatom alatt. Szerettem a központban dolgozni a férjemet is ennek köszönhetem. Telefonon ismerkedtünk meg és fél év beszélgetés után találkoztunk személyesen. 48 évig tartó boldog házasság lett belőle. Nos ez az én telefonközpontos történetem.”
