A láthatáron van egy kulturális örökségi központ megnyitása is, mellyel kapcsolatban abban bíznak, hogy majd globális vonzerővel fog bírni. Mint láthatjuk, tényleges újjászületésről van szó.
A tavalyi év során egyetlen egy komp volt használtban. Az önellátó szigetközösségre nézve meglepő, hogy egyáltalán egy komppal rendelkeztek, hiszen az egyetlen erre utaló jel egy tábla volt „utasszállító komp igény szerint” felirattal.
„Egy kajakkal rendelkezem, amennyiben szeretnék valamerre eljutni” mondta a sziget vezetője, illetve a felújítás vezetője, Wendy Reid.
Rendkívül természetközeli életmódot folytatnak az itt élők, dolgozók, a természetbe járnak bogyókat, terméseket, gombákat gyűjteni – amit, ha városban laknának, lehetőségük sem lenne megcsinálni.
Olyan emberek szoktak ide ellátogatni, akik értékelik az egyszerű életmódot. A görbe utak körvonalazzák a természetes környezetben növő vad mogyoró bokrokat, valamint az üres parasztházakat, melyek nyitott ajtóval várnak. Minden sarkon vannak öblök, ahol úszni, esetleg kajakozni lehet, mindez egyszerűvé teszi a szigeten élő kis családnak, valamint a két egyedülállónak az életét. Amennyiben a látogatók éjszaka is szeretnének itt tartózkodni, el kell túrázniuk az egyik menedékhelyhez, melyek megközelítőleg kétórás sétányira találhatóak az itt élőktől, nyugati irányba. Mindezt olyan környezetben, ahol szó sem eshet utakról.
Ulva már évszázadok óta itt van, emberekhez köthető történetekkel, mely mintegy 7500 évre nyúlik vissza. Valamikor a skandináv királyság része volt, miután a vikingek elfoglalták 800-ban. Régészek is jártak a szigetre, a Livingstone-barlang előtti parthoz, melyet nemzeti kincsnek nyilvánítottak a régészeti anyagok okán. Mégis akármennyire színes történelmi múlttal rendelkezik, ezt a területet sosem támogatta senki, mostanáig. Most kezdtek el harcolni fejlődéséért, illetve azért, hogy az emberek méltán megismerjék ezt a szigetet.
