,,- Buta vagyok én, Karak?
– Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.”
“Elmentek, elmentek a simabőrűvel. De miért mentek el? Értem fognak jönni. Biztosan visszajönnek értem. Most már azt sem bánom, ha kikapok. Csak jönnének már! … Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok! … Segítsetek Vuknak, a kis rókának!”
“Egy-két dolgot még meg kell tanulnod Vuk! A róka nappal alszik, erőt gyűjt a vadászathoz. Éjjel, a sötétben vadászik a mi fajtánk.”
„-Azt hiszem, értem, Karak.
Én mindent megtanulok.
Mindent… amit csak mondasz.
Az alvást is, meg azt is,
Ne haragudj rám!
Nem haragszol, kicsi-kicsit sem, Karak?
- Nem haragszom, Vuk.”
– Így nehéz menni Vuknak.
– Hát hogyan szeretsz menni?
– Ha a fejem lefelé van, úgy látszik, nehéz a fejem.”
„Bocsáss meg! Igazad van.
A jó vadásznak, amilyen te vagy, Karak…
és amilyen azért én is leszek… ugye-ugye leszek.”
„Felnőttél, Vuk, ez a nap is eljött.
Nem lesz ezentúl róka, aki ne elismeréssel mondaná ki a nevedet.
Most már a magad ura vagy!”
„-Miért tetted ezt, Karak?
-Miért? Ne kérdezd ezt!
Nem volt más választás, te is tudod.
Ha egyikünk ki nem tör, észrevesznek…
és mindhárman elpusztulunk.
És ti… Ti még csak most kezdtétek el az életeteket.”
“Most maradj csöndben, Vuk! Karakot megölhette a simabőrű, de a rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia.”
,,– És… és Tást itt hagyjuk?
– Miféle Tást? Hol van?
– Valami dörgött a víz felett, és Tás odaesett mellém. Most is érzem a szagát.
Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/ae/Vuk_j%C3%A1tsz%C3%B3t%C3%A9r_-_A_kis_Vuk_%C3%A9s_Karak_-_20210104.jpg
