2011-ben a West-Balkán a budapesti szórakozóhelyek között már fogalomnak számított. Évtizedes működése során többször helyet változtatott: 2001-es indulásakor a Kopaszi-gáton működött, azonban az ottani felújítások miatt át kellett költözzön a Kisfaludy utcába, onnan a Futó utcába mozdították, és utoljára a Nyugati térre, az egykori Skála Metró épületébe került és itt fejezte be tragikus zárással a pályafutását.
Népszerűségét nemcsak kocsmájának, de nagyszabású rendezvényeinek is köszönhette: a bulik mellett helyszínül szolgált világzenei és esélyegyenlőségi fesztiváloknak ugyanúgy, mint a kortárs színművészetnek is.
Milyen is volt ez a hely? Olvasd el ezt a beszámolót:
„Hiába drága, hiába puccos, egy sörre még a magamfajta csóróbb arcoknak is teljesen oké. A Nyugati pályaudvar fényei messze jobb képet festenek, mint a Kaiser's vagy a Subway reklámoké, a McDonald's mellett a retro diszkó emeleti stroboszkópjainak villogása is kevésbé impulzív.A régi Singer és Csepel pedálos varrógépekre szerelt asztallapok újak, a hozzátartozó székek elegánsak, egységesek, a magas plafonról lógó lámpák a maguk egyszerűségében is kimondottan szépek, diszkrét félhomályba úsztatják a teret. Az oszlopokon WB koncertplakátok, a tövében növények. A bárpulton további fotoszintetizáló egységek mellett gyümölcskosár, mögötte felszolgálók, mögötte italok, mögötte tapéta, de az is az a fajta, mit senki nem ragasztana otthon a falra, mert ehhez tér kell, tekintélyt parancsoló, színvonalas.”
Ebben a beszámolóban egész jónak tűnik, de sajnos nem így zárult… Ilyen volt a megemlékezés:
