Ha visszagondolok a gyerekkoromra, az egyik kedvenc műsorom a Zsebtévé volt. Amikor anyukám gondol vissza a gyerekkorára, akkor pedig az ő kedvence volt. Szerintem nincs is igazán olyan felnőtt, aki nem ismeri fel a főcímdalt, ha hallja, annyira a popkultúra része lett. Épp ezért jó érzés újra elővenni Móka Mikit és barátait, és visszaemlékezni a közös pillanatokra!
A Zsebtévé
A Zseb tévé, óvodásoknak szóló, játékos magazinműsor 1966-ban indult útjára és a nyolcvanas évek közepéig képernyőn volt. Többször változott a stáb, a műsorvezető személye, de a bábok nem öregedtek és megőrizték alapvető karakterüket. Ők őrizték a zsebtévés érzést. Az első adás 1966. szeptember 15-én lett leadva. A sorozatot Apor Judit szerkesztette, a forgatókönyvet pedig Tóth Árpád lánya, Tóth Eszter írta. Aport arra kérték fel, hogy olyan, magazin jellegű műsort készítsen, mely az 5-8 éves korosztályt célozza, nevelő jellegű, okító műsorokat tartalmaz, ugyanakkor szórakoztató is a kicsik számára. Az első forgatókönyv elkészültével aztán a szerkesztőség Szabó Attilát bízta meg a rendezéssel, aki lelkesen neki is látott a munkának. Ebben az időben jutott el a televíziózás arra a szintre, hogy már trükköket alkalmazhattak. Így pl. kiléphetett a versmondó lány a könyvből, tárgyak mozogtak a térben. Ezek manapság már elavultnak tűnnek, de akkor komoly újdonságnak számítottak.
A műsor elkészülése számos vitát generált, mind közül a legnagyobb a műsorvezető személyével volt kapcsolatos. Szabó Attila nemcsak új formát, új látványt akart, hanem abból kiindulva, hogy a műsorban több báb is szerepel, egy fiatal bábszínésznek szánta a műsorvezető szerepét. Nem minden konfliktus nélkül lett Levente Péter, az Állami Bábszínház művésze az első Móka Miki, azóta már tudjuk – nem ő volt az utolsó.
Levente Péter legendája Móka Mikivé válásáról
Az, hogy miként lett Levente Péter a Zsebtévé műsorvezetője, Móka Miki, amolyan legenda lett azóta, és a következőképpen hangzik:
Éppen a TV nagy aulájában ültek le író, szerkesztő, rendező, egy megbeszélésre. A hatvanas években a televízió büféje, az aula amolyan találkozóhely volt, ahol sokan megfordultak, nemcsak a tévések, hanem színészek, írók is bejöttek egy kávéra, beszélgetni, ismerkedni. Még egy előnye volt az aulának. Abban az időben kevés embernek volt még otthon telefonja, viszont az aula számát meg lehetett adni:
- 2 és 3 között ezen a számon hívhattok!
Amikor a hívást felvette a pincér, bekiabált a tömegbe:
- XY művészurat telefonon keresik, Itt van X Y? -
(legalább háromszor elhangzott a név, szerepeket lehetett kapni ezzel a módszerrel.)
Levente Pétert kérik a telefonhoz!
Mindenki felnézett szokás szerint.
- Itt van Levente Péter?
És elindult egy magas, vagány férfi, - kiköpött a fiatal Vittorio Gassmann - nevetősen, hangosan köszöngetve.
- Ki ez a fickó? - kérdezték a hölgyek
- Ő az! Róla beszélek - mondta a rendező - Őt szeretném műsorvezetőnek!
Hm. Valóban? Mi ez, ha nem JEL? És a kétkedők beadták a derekukat.
Persze önmagában egy jel kevés lett volna ahhoz, hogy a műsor kultikussá váljon, és generációkkal később is szeressék – az is kellett, hogy a fiatalember alkalmas legyen a feladatra. Péter kiváló bábmozgató, remek pantomimes, mindemellett műsorvezetői tehetsége is van. Úgy beszélget a kisóvodásokkal és a bábokkal mintha felnőttek lennének, mégis megértik minden szavát. Levente Péter volt az első, aki megmutatta, hogyan lehet igazi kontaktust teremteni a stúdióban ülő gyerekekkel.
