Letartóztatása, életfogytiglani börtönre ítélése, szabadulása, nyugdíjazása
1957. május 23-án Bibó Istvánt és Göncz Árpádot letartóztatták, valamint a június 20-tól előzetes letartóztatásban lévő Regéczy-Nagy László ellen pert indítottak. Ami aztán a Nagy Imre-per mellett a legjelentősebb politikai perré vált az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások sorában. 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönre ítélték. A per elsőrendű vádlottja Bibó volt, 1958. július 28-án kezdődött és a zárt tárgyalás augusztus 2-ig tartott, amelynek másodrendű vádlottja Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök volt. A harmadrendű vádlott Regéczy-Nagy László volt, az 1988-ban alapított Történelmi Igazságtétel Bizottság jelenlegi elnöke. Állítólag személyesen Dzsaváharlál Nehru indiai miniszterelnök közbenjárására álltak el a halálbüntetéstől. Az 1963. évi amnesztiával március 27-én szabadult, ezt követően 1963. május 23-tól a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában tevékenykedett, ahol először kezdőként fizikai munkát végzett a pincében, a duplumraktár-rendezését bízták rá. Nem taníthatott és nem publikálhatott, a munkahelyén úgy állapították meg a fizetését, hogy ne alázzák meg, de nem is nagyon emelték a nyugdíjazásig. Dányi Dezső igazgatósága idején jött létre a történeti statisztikai kutatócsoport, indult meg a számítógépesítés és a könyvtár több sorozatának kiadása. A történeti statisztikai kutatócsoport munkafolyamatának gyakorlott résztvevőjeként nemsokára felkerülhetett a hivatal földszintjére, a szerzeményezésbe, később pedig a filozófusra bízták már a külföldi könyvbeszerzést is.
Nyugellátásának megállapításáról hozott határozat szerint nyugdíját 1971. november 1-től folyósították. Nyugdíjas éveiben fordított, munkáit rendezte, kisebb műveket publikált. Londonban jelent meg 1976-ban A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai című tanulmánya angol nyelven.
1979. május 10-én hunyt el Budapesten. Az Óbudai temetőben temették el május 21-én. Temetésén Kenedi János és Illyés Gyula mondott beszédet. Ez az alkalom volt a demokratikus ellenzék első nyílt fellépése.
Tudományos munkássága
Érdeklődött a jogelmélet, a nemzetközi jog, a közigazgatás, az államelmélet, a politikai történelem iránt, különösen a jog kényszerrel és hatalommal való összefüggése, a nemzetközi szankciók, a nemzetközi jogerő és a nemzetközi bíráskodás problémája, az államhatalmi ágak elválasztásának elmélete valamint a közép- és kelet-európai politikai fejlődés torzulásai foglalkoztatták. A Kádár-rendszerrel szemben csöndes és határozott távolságot tartott, feddhetetlen erkölcsössége és tudományos teljesítménye által az ellenzéki értelmiség példaképévé vált.
Gyakorlati szellemi képességeire jellemző, hogy az 1945. novemberi választás szervezőjeként kifejlesztett egy egyedi technikát arra, hogy a rendelkezésre álló roppant szűkös időtartam alatt – a tevékenységek időtartamának átfedéseivel – a választás egésze lebonyolítható legyen. E technika a nyugat-európai szervezéselmélet tudományában is csak az 1950-es években jelent meg – természetesen Bibótól függetlenül.
Forrás: Wikipédia
