Már évezredekkel ezelőtt hittek abban, hogy a földfelszínt szemmel nem látható energiák hálózzák be, amelyek mágneses energiát képeznek. Ezeken a helyeken templomokat emeltek, de sok közülük zarándok- és kirándulóhely maradt.
1. gyógyhatású hely: Pilisszentkereszt
Pilisszentkereszt község Pest megye Szentendrei járásában. A község része Dobogókő. Lakóinak száma 2259 fő ebből 547 szlovák és 77 fő német (a 2011-es népszámlálás szerint). Népszerű kirándulóhely, illetve kirándulások kiindulási pontja. Természeti szépségei miatt a kirándulóhelyek egyik legfelkapottabb helye. Emellett mágneses energiája sokak számára megnyugvást, lelki feltöltődést nyújt, az itt található Szentkút vize sokak szerint gyógyító erővel rendelkezik.
A település határában található a 11. századi királyi vadászkastély, amelyet III. Béla király az általa 1184. május 27-én alapított pilisi ciszterci apátságnak adott. Gerecze Péter kezdte meg a romok feltárását 1913-ban, majd az 1960-as – 1970-es években Gerevich László tárta fel az apátság maradványait teljes egészében. Ebben a monostorban temették el II. Endre király 1213. szeptember 28-án meggyilkolt feleségét, Gertrudis királynét. A tragédiát Katona József Bánk bán című drámájában dolgozta fel. A templom és a hozzá tartozó kolostor a tatárjárás és törökdúlás idején megsemmisült.
A helység újratelepítése Mária Terézia idején kezdődött meg. Ekkor felvidéki szlovákok, és német telepesek érkeztek ide. A terület a pálosok tulajdona volt, akik a települést Szentkeresztnek nevezték el, amely az idők során a Pilis közelsége miatt Pilisszentkereszt lett. A ma is látható barokk stílusú templom a pálos atyák vezetésével 1766-ra épült fel, és a Szent Kereszt titulust kapta. 22 m magas tornya csak 1803-ra készült el.
1945. január 9-én több, más irányból indított sikertelen kísérlet után a németek páncélosok támogatásával megkíséreltek a szovjet csapatok által körülzárt Budapestre bejutni Esztergom irányából Pilisszentlélek–Pilisszentkereszt–Pomáz irányában. 11-én véres harcok közben elfoglalták Pilisszentkeresztet és tovább nyomultak Pomáz felé, ahol végül is Hitler parancsa visszavonulásra utasította a támadókat. A páncélos ék a támadás leállításakor 17 km-re közelítette meg a fővárost.
2008-ban a képviselő-testület a szlovák kisebbségi önkormányzat irodájának elköltöztetéséről döntött a Szlovák Házból a szlovák iskola épületébe, ami diplomáciai vihart kavart Szlovákia és Magyarország között. Végül 2008 júniusában megállapodás született a Miniszterelnöki Hivatal és az Országos Szlovák Önkormányzat között Pilisi Szlovákok Központja felépítéséről, amely a magyar és a szlovák kormány támogatásával valósult meg, és 2012. október 2-án adták át Orbán Vik-tor és Robert Fico részvételével.
2. gyógyhatású hely: Dobogókő
A Dobogókő népszerű kiránduló- és üdülőhely, a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja. A hegy-csúcson húzódik Komárom-Esztergom megye (Dömös) és Pest megye (Pilisszentkereszt) határa. Az ezoterikus beállítottságú emberek egyik legkedveltebb látogatóhelye, itt található ugyanis a Föld szívcsakrája, a Ferenczy-sziklánál. Mágneses erővel bír, sokan állítják, betegségeik, bajaik múltak el a hely elhagyását követően. A turistáskodás és síelés komoly múltra tekint vissza Dobogókőn. Dobogókőn épült az ország egyik első menedékháza, a báró Eötvös Loránd menedékház, melyet Pfinn József tervei alapján 1898-ban adtak át. A menedékház faépületében ma a Turistamúzeum működik, míg a mellette 1906-ban felépült kőépület ma is turistaházként szolgál. A trianoni békeszerződést követően, 1923-ban Dobogókőn hozták létre a mai Magyarország első sípályáját.
Mivel a helyi lakosok szerint a dobogókői turizmusból befolyó pénzekből a pilisszentkereszti önkormányzat keveset fordított a településrész fejlesztésére, Dobogókőn 2002-ben népszavazást tartottak arról, hogy Esztergomhoz csatlakozzanak (ami egyúttal megyeváltást is jelentett volna). A referendum eredményes volt, az 51 fő választásra jogosult többsége a királyváros mellett voksolt, de mivel nem sikerült megállapodni a pilisszentkereszti önkormányzattal, változás nem történt. 2003-ban a Pest Megyei Önkormányzat nem támogatta a kezdeményezést, és a Parlamentre bízta a döntést.