Az 1955-ös évben új törpemotor kezdte hódítani a magyarok szívét, ő volt a Dongó. Sokan várták már érkezését, s néhány apróbb akadály legyőzését követően, na és persze a megfelelő iratokkal, süvíthettek vele honfitársaink.
A Dongó gyártása, használati feltételei, és árusítása
Az kijelenthető, miszerint a Dongó gyártása egy afféle folyamat volt, amit közel sem nevezhetünk gyorsnak. Az előállításához megvoltak ugyan az olyan, gyártásban használt eszközök, melyekkel megvalósítható lett volna, csakhogy a hazai gépipar nem rendelkezett korábbi tapasztalattal, amely ezt könnyűszerrel előre tudta volna lendíteni. Így a problémát jelenthető tervezést akképpen küszöbölték ki, hogy külföldi alapot szereztek a Dongónak, ez pedig végül a Gilera Mosquito lett, egy olasz gyártmányú segédmotor. A Dongó gyártási folyamatáért az egykori, Székesfehérváron található, Vadásztölténygyár volt a felelős, ez az 1950-es években a Kohó- és Gépipari Minisztérium fennhatósága alatt állt. Két évbe tellett, mire a prototípusok elkészültek, ezekből 25 példányt gyártottak le. 1954-ben lettek készen az első Dongók, augusztus hónapban, valamint beígértek egy nullszériát is, ezekből 1955 elejére 500 darabot szerettek volna gyártani. Nem ütköztek akadályokba azt illetően, hogy tudják tartani a megadott ütemtervet, ennek köszönhetően 1955 közepétől kezdetét vehette a Dongók sorozatgyártása. Mivel a gyártósorról való lekerülés hosszabb időtartamot vett igénybe, ezért egyre inkább nőtt a segédmotor iránti általános érdeklődés. Úgy tűnt, nem riasztotta vissza az embereket, miszerint a segédmotorhoz kismotorvezetői igazolvány birtoklása szükségeltetett, valamint rendőrorvosi vizsgálat adott időközönként. A Dongók végül kereskedelmi forgalomba kerültek, 1480 forintot kellett értük fizetni a Keravill-üzletekben, amennyiben valaki óhajtotta hozzá a kerékpárt is, úgy ez az összeg 2200 forintra szökött fel.
Van egy Dongóm, hogyan tovább?
Amennyiben valaki egy ilyen segédmotor birtokába jutott, úgy az attól számított 48 órán belül el kellett mennie a rendőrségre, s bejelenteni szerzeményét. Itt a hatóságok kiállították neki a forgalmi engedélyt, valamint az igazolólapot, ami a helyettesítő segédmotorra vonatkozott. Ez fontos lépésnek számított, elvégre ebben az időben kiutalásos, jegyre történő alapon lehetett üzemanyaghoz jutni. Ezen utalványokat a helyi tanácstól lehetett beszerezni, a vásárlási utalványlapon vezetni kellett az adott mennyiséget. A Dongóra havi 7,5 liter benzint vehetett magához a tulajdonos, ettől eltért a vásárlás utáni első hónap, ekkor 10-et, s a második, amikor ugyanis 5-öt. Fél, valamit negyedliternyi, hozzákeverendő motorolaj járult ehhez. A motor felszereléséhez először nem lehetet használati utasítást kapni, azonban a vásárlók segítségére sietett az Autó-Motor 1955. október 1-jén kiadott száma, ebben útmutatást adtak az embereknek a műveletről.
Hogyha szeretenél még többet tudni a motorról, valamint arról, hogy a Dongóval milyen elképesztő eredmények elérésére voltak képesek a magyarok, akkor lapozz cikkünk következő oldalára, ahol megtalálod ezen információkat!
Forrás: Ocskay Zoltán fotói
