A gyerekkoromat vidéken töltöttem, szerencsére, 14 éves koromban felköltöztünk a nagyvárosba, megváltozott az életem teljesen, a most következő cikkben azokra a dolgokra térek ki, illetve „ételekre”, amiket megettünk gyerekkorunkban, a lényeg az, hogy soha semmi bajunk nem volt!
Régen minden más volt, tudom, elcsépelt szöveg, de ez akkor is így van, nem mondta meg nekünk soha senki, hogy ezt vagy azt ne edd meg, mert egyrészt beteg leszel tőle, másrészt elhízol. Nem volt ilyen, ettünk mindent, amit csak találtunk, és milyen boldogok voltunk! Soha semmitől nem volt semmi bajunk, nem voltunk betegek. Amikor felköltöztünk a városba, akkor nem volt lehetőség már erre, ettük azt, amit kaptunk és láss csodát, egyre többször betegedtünk meg, persze, nem az ételektől, persze.
Na mindegy, nem magyarázok bele a történetbe semmi feleslegesen, nincs bizonyíték sem, inkább elmondom azokat a dolgokat, amikre emlékszek! Sajnos akkoriban még nem volt okos telefonom, sem hiper-szuper fényképezőm, dehogy sajnos, egyáltalán nem sajnálom, nem az volt a lényeg, hogy mindenkinek mutogassam, hogy mit eszek, vagy éppen mit csinálok. Nem érdekelt egyáltalán, hogy Kiss Pista tudja-e vagy sem, hogy ma reggeliztem, aztán fociztam, ebédeltem és nem csináltam semmit. Hidegen hagyott, ahogyan ma is, éltem az életem a barátaimmal és minden jó volt.
Az ételeket nem dekáztuk ki, hogy ma csak ennyit ehetünk meg, nem volt fehérje-, vagy éppen szénhidráttáblázatom, mert minek is számolgatnám a kalóriákat. Nagyim jut eszembe mindig, drága nagymamám lekevert volna két pofont, ha azt mondtam volna neki, hogy a sütije hizlal, nem eszem meg. Az öregek is és mi is az ösztönök után mentünk, ha valamit megkívántunk megettük. És hogy mik is voltak ezek? Nézzük!
Többnyire a kertből táplálkoztunk, mivel vidéken mindenkinek, így nekünk is volt kiskertünk, ahol megtermeltünk mindent, zöldséget, gyümölcsöt, tényleg minden volt, ami csak kell! A reggelink sem olyan volt, mint másnak. Úgy kezdődött, hogy kimentünk a kertbe, szedtünk paradicsomot, paprikát, retket, leültünk az asztalhoz, kentünk egy kis vajat a kenyérre és már ettük is jó ízűen a friss zöldségekkel. Néha a vajat kiegészítettük lekvárral, de ami mindig meg volt, az a finom kakaó. Ez is különleges volt, mivel házi tejjel készítettük el! A következő oldalon elmondom!
