A legutóbbi alkalommal a TV-ben futó Piramis című játékban tették fel a nagy kérdést: „Hol található a világ legnagyobb üvegházi banánültetvénye?” A válaszlehetőségek között érdekes helyszínek voltak felsorolva; Svédország, Németország és Izland szerepeltek a lehetséges válaszok között. Ti mit gondoltok, hol található vajon ezek közül?
A banánról azért a legtöbb ember tudja, hogy az egyik legtipikusabb trópusi gyümölcs: meleg, magas páratartalom és sok napfény szükséges ahhoz, hogy egyáltalán megteremjen. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy Európában alig néhány helyen találkozhatunk ilyen növénnyel ültetvényeken. Leginkább olyan meleg, forró éghajlatú országokban találkozunk a banántermesztéssel kontinensünkön, mint a Kanári szigetek, Madeira, Olaszország és Görögország, ez utóbbiaknak is inkább csak a déli részein. Ja, igen és persze Izlandon!
Az alig pár száz kilóméterre a sarkkörtől fekvő szigetország mindig ámulatba ejti a világot. Általában természeti csodáinak kapcsán szokott mindennapi beszédtéma lenni, hiszen nem olyan régen, 2010-ben itt tört ki az a híres neves vulkán, az Eyjafjallajökull – melynek a nevét szinte az izlandiakon kívül senki más nem képes kimondani – és napokra leállt miatta a légiközlekedés is Európa nagy részén. Azonban most nem a természeti kincsei kapcsán kerül szóba. Érdekes tűnhet, hogy hogyan lehetséges az, hogy a kontinens egyik leghidegebb országa mondhatja magáénak a világ legnagyobb különleges trópusi gyümölcs ültetvényét, de ha egy kicsit jobban utána járunk, kiderül, hogy ez annyira nem is meglepő.
A geotermikus energia ajándéka
Mivel az ország mezőgazdasága rendkívül nagymértékben függ az ottani időjárástól, íg nem volt csoda, hogy sokáig szinte semmilyen, általunk rendszeresen használt növény, mint a paradicsom vagy bármi más, nem termett meg hosszú ideig, hiszen nehezen tudtak olyan körülményeket létre hozni, hogy a növények kibírják. Azonban a geotermikus energia leleményes felhasználása a növénytermesztésben nagyon nagyot dobott a mezőgazdaságon. A banánra az 1940-es években találtak rá az izlandi kertészek, amikor olyan üvegházban is termeszthető növényt kerestek, mellyel viszonylag nagy hozamot és így nyereséget is lehetett elérni.