Milyen jó ötletnek is tűnik, hogy a már nem használt ruháinkkal pénzt tudunk keresni. Ám gondolnátok, hogy ez nem is egy annyira földtől elrugaszkodott gondolat? Persze a közösségi oldalakon ma már rengetegen adják el a gyerekek alig, vagy egyáltalán nem használt ruhadarabjait, sőt saját ruháikat is, amiket meguntak, vagy kinőttek és viszonylag még jó állapotban vannak. Egy házaspár azonban nagyszerű bizniszt csinált belőle.
Kovács-Kiss Krisztina éveken át dolgozott egy fast fashion márkánál, ahol minden szintet megjárt szinte és a hétköznapi divatipar belsejébe látott bele munkája során. Elmondása szerint nem azért váltott, mert realizálódott benne az évek során, hogy a divatiparnak milyen komoly környezeti terhelése van, hanem mert az élet is úgy hozta. Ma már egy másik oldalt képvisel és férjével az oldalán, együtt tesznek azért, hogy csökkentsék a divatipar környezetre gyakorolt negatív hatásait.
(forrás: wardmaria.hu)
A kezdeményezésük 2017 indult el és a Sulizsák elnevezést kapta. Krisztiben az ötlet akkor fogalmazódott meg, amikor férjével az első közös otthonukba költöztek. Állítása szerint borzasztó mértékű szégyenérzet öntötte el, amikor a költözésnél segédkező barátai hüledezve látták, hogy a rengeteg kartondoboz nagy arányban csak ruhákat rejt. „Röviden: elképesztő mennyiségű ruhám volt. Amikor összeköltöztünk a férjemmel, csak kabátból 37 darabbal érkeztem az első közös otthonunkba. A barátaim, akik segítettek költözni, nem értették, hogyan sikerült ennyi ruhát felhalmozni. De nem csak ők, én sem. Nagyon emlékezetes érzés volt: mennyire borzasztóan szégyelltem magam. Egyrészt hogy rengeteg pénzt beletettem ebbe a ruhatárba, másrészt hogy ennyi felesleg keletkezett az elmúlt évek alatt.”- mondta el Kriszti egy interjú során. Amikor úgy döntött, hogy leselejtezi nem használt és szükségtelen ruháit ráébredt, hogy valójában mennyire nem is ismerjük a textil hulladék útját. A legtöbbünknek, nekünk is csak annyi van meg, hogy a nem használt ruhákat tovább ajándékozzuk, vagy családon belül másnak odaadjuk. Sokunknak más folyamat nem is nagyon jut eszébe, ha ez a téma kerül szóba.
(forrás: wardmaria.hu)
Azonban egyre több lehetőség nyílik meg előttünk ennek a problémának a kezelésére. Nevesebb újságok, cégek rendeznek egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ruhacsere programokat, melynek keretein belül megunt, vagy nem használt, viszonylag jó állapotú ruháinkat tovább adhassuk olyanoknak, akik esetleg jó hasznát vennék annak. Ugyan ilyenek a bizonyos adománygyűjtések is, ahol rászorulóknak segíthetünk azzal, ha odaajándékozzuk nekik azokat a ruhadarabokat, amiket mi már nem használunk. Krisztiék ötlete is hasonlón alapszik.
A 2017-ben útjára indult Sulizsák hasonló elven működik, mint az iskolai papírgyűjtés, mely egy újabba opciót biztosít a családok számára, hogy kinőtt vagy nem használt ruháiktól, a környezet számára is egészséges módon megválhassanak. Lényegében annyit takar a kezdeményezés, hogy azon iskola tanulói, aki részt szeretne venni ebben a programban, a Krisztiék által biztosított zsákokban összegyűjtenek olyan ruhadarabokat, melyeket már a család nem használ. Ezen ruhákat lemérik és a vételárat az iskola megkapja pénzben, a program pedig az összegyűjtött ruhákat pedig textilválogató üzembe szállítják. Itt megadott szempontok alapján szétválogatásra kerülnek, attól függően, hogy mennyire jó állapotúak. Azokat, amik alkalmasak a viseletre használtruha boltokba kerülnek, amik pedig nem azokat tovább küldik olyan magyarországi üzemekbe, ahol szálakra bontják a textileket és ipari textilt készítenek belőle, amit aztán 100%-ban újrahasznosítanak.
Te hányas osztályzatot adnál a Sulizsák kezdeményezésnek?
