Izgalmas bűnügyi műsor, ami meghódította Magyarország televíziós világát. 1965 óta nézhető a kékfény című műsor!
A feljegyzések szerint egy Ladvánszky Károly nevű rendőrtiszt (aki később aztán belügyminiszter-helyettesként folytatta karrierjét) fogalmazta meg először, és meglehetősen konkrétan, hogy: „Egy társadalmilag hasznos és egyúttal szórakoztató bűnügyi sorozatra igen is szüksége van a hazának…”
Így született meg 1965 elején a Kék fény. Belügyesek és tévések ültek össze, aztán közösen törték a fejüket, hogyan is nézzen ki a mi leleplező, tényfeltáró, ám ugyanakkor nézőcsalogató bűnügyi műsorunk. A cél egyértelmű volt: bemutatni munka közben a rendőrséget. A rendőrséget, amely kevéssé volt népszerű az átlagemberek körében. Még nagyon is élt mindenkiben az 1956-os forradalom utáni keményvonalas politika, a megtorlás időszaka. Persze ekkor már nem az ÁVH uralkodott, hanem a szürke műbőrkabátba öltöztetett s a bolgár partizánokhoz hasonlóan, minden sarkon szolgálatot teljesítő rendőr biztosította a hátterét. Ha kellett gumibottal. Hihetetlen, de a műsor címét titkos szavazással döntötték el. Hogy erre miért volt szükség, talán valamiféle államtitokként kezelték, esetleg arra gondolhattak, hogy imperialista ügynökök beférkőztek a műsorkészítők közé… Mindenesetre ott ültek a fontos és kevésbé fontos elvtársak, aztán mindenki felírta egy saját cetlire az ötletét. Végül megszületett a Kék fény. A kezdeti időkben a nézők, akiknek eleinte fogalmuk sem lehetett, hogy akkor ez most egy dokumentumfilm lesz statisztákkal „mű bűnözőkkel” megjátszott szituációkkal, avagy maga a valóság, pillanatok alatt megkedvelték a műsort. Kezdésként amolyan bús, borongós riportokat láthatott a nagyérdemű, ahol bemutatták a rendőrök, a tűzoltók és a határőrök munkáját. Mintegy kedvet csinálva a szolgálathoz. Néhány évvel később hasonló elv alapján készült az olykor ma is műsorra tűzött Őrjárat az égen című nagyon is szórakoztató, négyrészes magyar bűnügyi sorozat. Ott a vadászpilóta-munkának csináltak reklámot.
Aztán a Kék fény valamelyest váltott, és propagandaműsor helyett egyre inkább előtérbe került a bűnözés bemutatása. Nem volt könnyű dolguk a szerkesztőknek, merthogy hivatalosan a szocializmust építő Magyarországon nem volt bűnözés. Néhány eltévelyedett, rosszarcú, a társadalomból kivetett lumpen alak rosszalkodott: lopott, rabolt, gyilkolt, de ezek csak rövidke hírecskékben jelentek meg – már ha egyáltalán megjelentek. A Kék fény viszont olykor valódi bűnözőket mutatott, mi több, később már a nézők segítségét is kérte egy-egy nyomozáshoz.
