Ha valaki gonosztevőt látott, vagy ismert, máris tárcsázhatta a műsor telefonszámát. Az első ilyen Kék fény adás, amelyben a lakosság a nézők segítségét kérték, 1969. április 17-én ment a Magyar Televízióban. A műsor alapanyaga a Belügyminisztériumból jött, az ott dolgozók gondoskodtak róla, hogy a Kék fény mindig friss legyen, aktuális és izgalmas. Arra is folyamatosan törekedtek, hogy a bűnözőket, amolyan társadalmon kívüliként, velejéig gonosz embereknek állítsák be.
Ám ezzel is volt némi probléma. Tudniillik megannyi hölgy is nézte a Kék fényt és hát már akkoriban is a nők valamiért vonzódtak a rosszfiúkhoz. Nem véletlenül tiltakoztak akkoriban ilyen-olyan kritikusok a műsor tematikája ellen, mondván: „a televízió a bűnösök személyes bemutatásával, nem egyszer rokonszenvet kelt egy-egy jó szövegű, előnyös külsejű figura iránt, és ezzel zavarja a nézők erkölcsi ítélőképességét…”
De írhatott, vagy mondhatott bárki bármit, a Kék fény sikeres volt. Több millióan nézték hétről-hétre, és ebben óriási szerepe volt a műsorvezetőnek. Szabó Lászlónak. A „Kék fényes Szabónak”. 1965 és 1989 között negyed századon át vezette a műsort. Újságírói munkáját a Szabad Népnél kezdte, onnan került a Magyar Televízióhoz. S miközben a képernyőn láthattuk, nem hagyta abba az írást sem, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapjánál, a Népszabadságnál dolgozott, méghozzá a belpolitikai rovat szerkesztőjeként, vezetőjeként, 35 esztendőn keresztül. Közben 28 könyvet írt.
Mindenkire hatással volt a bűnözés bemutatása, no meg a fekete bőrkabátban, fényre sötétedő napszemüvegben a nézőhöz beszélő Szabó László. Az egyik ötletadó így jellemezte a műsort: „Az az ötlet szülte, hogy a televízióban is meg kellene honosítani a rendőri riportázst, azt a műfajt, amelyet sikeresen alkalmaztak a felszabadulás előtt és a felszabadulás után is. Csak éppen más-más rendeltetéssel. A felszabadulás előtti rendőri riportázsra még sokan emlékeznek. A rendőri tudósítások a napilapok több oldalát töltötték meg, egy-egy nagyobb bűneset és nyomozás feltárt fordulatai gyakran kerültek az első oldalra. Találgatások, kombinációk éppúgy szerepeltek bennük, mint a valóságos tények…” Szabó László riporteri hitvallása a következőképpen szólt: „Csak az igazat, de azt is akkor, ha úgy érzed, hogy valami hasznosat tudsz mondani vele.” A Kék fény egyébként nemcsak szórakoztató, de feljelentő műsor is volt. A műsor telefonszáma rendszeresen csörgött. Ki itt, ki ott látott gonosztevőt, zsebtolvajt, nehézfiút.
