A modellkínálat bővítése

A szovjetek is fontolóra vettek némi modernizálást és a modellkínálat bővítését, mivel a nyugati piacokon három-ötévente jellemző volt a ráncfelvarrás, az USA-ban pedig akkoriban évente várták. A 21011-es, más néven 1300-as modell 1974-ben jelent meg. Ez egy frissített 1300-as motorral rendelkezett, amelynek furata az 1200-ashoz képest megnőtt. Szintén a 21011-es kódot kapta, és a hírek szerint 60 helyett 67 lóerővel rendelkezett. A 21011 karosszériája hasonló volt a 2101-eshez (a hagyományos 1200-ashoz), de módosított belső teret, műszerfalat és hűtőrácsot is kapott, emellett új első irányjelzőket, hátsó lámpákat, tolatólámpákat, légbeömlőket az első homlokzaton, gumicsíkokat a lökhárítókon a babák helyett, és egy szellőzőt a C-oszlopon.

A 2106, amelyet először 21031 néven ismertek, de néhány száz minta után átkódolták, és a 2103 - az 1500 modernizált változata - 1976-ban került forgalomba. A 21011-hez hasonlóan 1600 köbcentiméteres motorral rendelkezett, amely a normál 1500-as blokk helyett 78 lóerőt produkált. Újratervezett hátsó lámpákat, lökhárítókat, hűtőrácsot, plüss első üléseket fejtámlákkal és műanyag házakat kapott az első lámpák izzóinak. A 2106-ot 30 évig gyártották, és 4,4 millió darabot eredményezett, így a gyár legnépszerűbb modellje lett.

Váratlan győzelem a Niva számára

Egy másik klasszikus kelet-európai történet a 2121-esé, amelyet gyakran az első terepjáróként emlegetnek. A Minisztertanács 1971-ben bízta meg a VAZ-t, hogy készítsen egy olyan személyautót, amely ilyen körülmények között is nyereségesen működhet. Utólag visszatekintve a szovjetek puszta szükségszerűségből hoztak létre egy olyan járművet, amely minden későbbi SUV prototípusaként szolgált.

Önhordó alvázának köszönhetően kellően merev, elég könnyű volt ahhoz, hogy személyautóként lehessen vele közlekedni, és elég strapabíró ahhoz, hogy terepen is lehessen vele közlekedni. Az autó állandó összkerékhajtása, amelyre azért esett a választás, mert az évekig tartó fejlesztés nem volt elegendő egy megbízható, kapcsolható összkerékhajtás létrehozásához, az autó híres terepjáró teljesítményének az oka.

A járművet 1975-re előkészítették a sorozatgyártásra, és egy ötven darabos előszériát építettek (még 2103-as hátsó lámpákkal, UAZ tolatólámpákkal és 1500-as motorral), de a gyártást leállították, hogy a 2106-os gyártásba kerülhessen. A tényleges gyártás 1977-ben kezdődött, és az alapmodellbe végül 1600-as motort építettek be. Az autót kezdetben a nyugati piacokon a szovjet árukkal szembeni zsigeri ellenállás ítélte halálra, de 1977-1978 télje különösen nehéz volt a kontinensen, több helyen majdnem teljesen leállt az értékesítés.

A Nivas kivételével minden helyzetben kitartottak. Összkerékhajtásuk mindent átgázolt, miközben benzinmotorjaik beindultak és felbőgtek a hűvös időben. A keleti blokkban alig volt olcsó autó egészen a nyolcvanas évek elejéig, amikor a hirtelen jött hatalmas siker miatt néhányat kemény valutáért adtak el. A piaci sikerben nem csak az alacsony ára játszott szerepet, számos rekordot is megdöntött.