A háborúk ínséges éveiben nagyszüleink, dédszüleink rá voltak kényszerülve arra, hogy takarékosabban, szinte a semmiből éljenek. Ez kihatott étkezéseikre is, és olyan ételek, hozzávalók kezdtek el „hódítani”, mint például a vajat helyettesítő margarin, vagy a puliszka. Mostani cikkemben olyan recepteket hoztam el Nektek, amelyeket még talán a nagyszüleink is gyakran fogyasztottak az ínséges időkben.
Miért is volt pontosan szükség az alternatívákra?
Mert a háború idején az élelmiszerárak a magasba szöktek, és az idő előrehaladtával a földükön munkálkodó parasztok is kénytelenek voltak beszolgáltatni a vágóállataikat és a terményeiket. Voltak maximalizált árak, aztán ételjegyek, amelyek kiporciózták az elfogyasztható ételadagokat. A liszt búzaliszt helyett kevert- és kukoricalisztre változott, a vaj margarinra, bárány helyett pedig disznót kezdtünk fogyasztani, hiszen a török hódítók csak ezt hagyták meg a magyarok számára, idővel pedig a friss zöldség és gyümölcs is kifogyott.
Lássuk hát, milyen háromfogásos menüt tudnánk ma összeállítani nagyanyáink háborús receptjeiből!
Előétel: Cibereleves
„Búzakorpát forró vízzel leöntjük s ha már langyos, kis kovászt morzsolunk bele, meleg helyen addig hagyjuk, míg megsavanyodik. Ez a cibere így 3 hétig is eláll. Használatkor leöntjük s újra langyos vizet öntünk hozzá (betegnek, gyomorbajosnak igen ajánlatos) 11/2 liter ciberelevet sóval és köménymaggal felfőzzük, egy fazékba 2 deci tejfelt veszünk, 1 tojást, 1 kanál lisztet, ezt elhabarjuk s a forró ciberelevet ráöntjük s vigyázva tovább habarjuk, nehogy a tojás összefusson, ha betegnek készítjük, lisztet nem szabad hozzáadni, csak tojássárgáját és kevés tejfelt.”
Tudtad?
A cibereleves tipikus böjti étel, másnéven kisze. Ebből ered a magyar „kiszehajtás” néphagyománya.
„Haj ki kisze, kiszőce, gyüjj be sódar, gömbőke…” – hangzik a palóc népdal, ami a böjt végét és a húsfogyasztás újra eljövetelét hivatott jelezni.
