Mindenképpen nosztalgikus visszagondolni az óvodára, esetleg az ott kapott jelünkre – főleg, ahogy közeledik a szeptember, és látjuk, ahogy a sok apróság, talán már saját gyermekünk igyekszik az intézmény felé. De milyenek is voltak az óvodák a ’70-es években – változott egyáltalán valami?
Mindenki emlékszik rá milyenek is voltak azok az óvodás évek – mi volt a jele, mennyire vagy éppen mennyire nem sírt, amikor először az intézménybe kellett lépnie, és tudatosult benne, hogy ő márpedig itt marad a nap hátralévő részében. Van, hogy ezt csupán az utcán sétálva elevenítjük fel, ahogyan látjuk, hogy a gyerkőcök az ovi felé tartanak, de akadnak biztosan olyanok is, akik már a saját lányuk-fiúk kapcsán nosztalgiázhatnak.
Emlékszünk, milyen volt felvenni a kinti padokon a váltócipőt, majd belépnünk a csoportunk szobájába, ahol már hangosak voltak óvodás társaink. Van, aki szépen lassan szokott hozzá az új környezethez, de akadnak olyanok is, akiknek ez több hétbe telt, s csak utána tudott hangosan köszönni leendő barátainak, majd önfeledten játszani. Mindenkinek megvolt a maga kedvenc játéka, ki-ki mással foglalkozott, arról nem is beszélve, hogy a legjobb játékokért már korán reggel versengtek a gyerekek. A babakonyhától a kirakósig pedig a legtöbb játék megtalálható volt a csoportokban, ami biztosította a tökéletes szórakozást órákon keresztül.
Szeretnél jobban bepillantani az ovis életbe? Akkor tekintsd meg galériánkat!
13
Napközben a gyermekek a szőnyegre ültek, jött a meseolvasás vagy éppen éneklés, mondóka, vers tanulás, melyeket otthon boldogan szavalhattak el a csemeték büszke szüleiknek. Ezekben az órákban biztosan Te is nagyra nyílt szemekkel, kíváncsi fülekkel csodáltad az óvónénit, aki napról napra jobbnál jobb történetekkel kápráztatott el.
A kisgyermekek kedvence mindig is a diavetítő volt – itt találkoztunk először az Öreg néne őzikéje kedvességével, a Jancsi és Juliska hihetetlen meséjével, vagy éppen Csipkerózsika hosszú szundijával. Biztosan még most is érzed a felforrósodott diafilmek jellegzetes illatát.
A kép forrása: Fortepan / Gulyás Zsuzsa
