A rádium egy fehér, radioaktív nehézfém. A Rádiumlányok pedig az 1900-as évek elején órákat rádiummal festett lányok voltak, akik súlyos árat fizetettek a díszes, sötétben világító órákért, és akiknek történetét nem ismerik annyian, mint amennyit érdemelnének.
Veszélyes üzlet világító órákat készíteni
Pierre és Marie Curie fedezte fel az uránszurokércben 1898. december 21-én a rádiumot, ami ez után nagy népszerűségre tett szert, különösen az óraiparban. A rádiummal festett óraszámlap ugyanis a sötétben világított, így könnyedén le lehetett olvasni az időd sötét körülmények között is, ez pedig akkoriban nem kis újítás volt, hiszen még nem voltak digitális órák, okoskütyük, és a világítási rendszer sem volt ennyire kiépített. A rádium annyira sugárzik, hogy világít a sötétben, és más anyagokat is világításra késztet. Az Egyesült Államok hatalmas üzletet húzott fel erre, hatalmas gyárakban festették az órákat urániumban, több helyszínen is. Több gyárban nemcsak a festés történt meg, hanem maga a gyártása is az anyagnak. Elég veszélyes üzletnek számított ez az egész procedúra, de a legnagyobb veszélynek azok a nők voltak kitéve, akik aprólékos munkával, kézzel, az ecsetet időnként benyálazva festették az óraszámlapot, sőt még magukat is: arcukat, ajkukat, körmeiket.
A Rádiumlányokat szellemlányoknak nevezték
A Rádiumlányokat sok helyen csak szellemlányok elnevezéssel emlegették, nem azért, mert eltüntek, bár sajnos sokan meghaltak a veszélyes hivatás miatt, hanem mert a műszak végére maguk is világítottak a sötétben. Nem elég, hogy egész nap veszélyes anyaggal dolgoztak, magukat kifestve haza is vitték a radioaktív anyagokat. A gyártás vezetői arra kérték, az itt dolgozó hölgyeket, hogy vegyék a szájukba az ecsetet, a nyelvük segítségével szívják össze azt, hogy precízebben tudjanak festeni. A gyártás vezetői azzal nyugtatták őket, hogy ez a világító festék az egészségre teljesen ártalmatlan, és az sem baj, ha esetleg kicsit lenyelnek belőle, ezért is merték magukat, egymást is festeni vele. Egy visszaemlékezésből kiderült, hogy a vezetők azt mondták nekik: „Legfeljebb kicsit kipirul az arcocskátok”. A vállalkozók eleinte valóban nem tudták, hogy egy mérgező anyagról van szó, de a mérnökök csak fogóval, kesztyűben mertek a rádiummal dolgozni. A gyárakban a gyanús jelek hatására sem tettek semmit, igyekeztek azokat eltitkolni a festést készítő hölgyek elől.
