Utolérte a baj a Rádiumlányokat
A rádium káros hatásait évekig próbálták titkolni, amiben segített, hogy a veszélyes anyag lassan fejtette ki hatását. Az első rádiumhoz köthető haláleset 1922-ben történt. Az egész ügy egy fájó foggal kezdődött, melyet ki kellett húzni, majd nemsokára még egyet, és ezeknek a helye sosem gyógyult be, helyükön fekély keletkezett, ez átterjedt az egész állkapocsra, sőt a szájra, majd a fülekre is, de a végtagok is elkezdtek fájni, olyannyira, hogy a 24 éves fiatal lány egy idő után járni sem tudott. A helyzet annyira romlott rövid idő alatt, hogy az állkapocs darabokra törött, végül el is kellett távolítani, de a kór a nyaki vénákat is elkezdte megenni, így a fiatal órákat festő lány abba halt bele, hogy elöntötte a száját a vér. Az egyértelmű jelek ellenére a halotti anyakönyvi kivonatában a szifilisz általi halált jelölték meg indokként. Ez azért van, mert a szervezetbe került rádium a csontokba beépül, a csontozat olyannyira elgyengült, hogy a csontok fala lyukacsossá vált, súlyos esetben teljesen le is válik, innen a rádiumállkapocs kifejezés is, mi az állkapocs szó szerinti leválását jelenti. De Dr. Sabin Arnold von Sochocky, a rádiumos festékkel festett számlapok feltalálója a kezeit vesztette el.
A Rádiumlányok felléptek az igazuk mellett
A vállalatok a sok gyanús eset mellett sem voltak hajlandóak felelősséget vállalni, de azt azonban megtették, hogy orvosi kivizsgálás alá vetették a dolgozókat, az eredményeket természetesen hamisították, de a hölgyek továbbra is fájdalomra panaszkodtak, így nem hagyták magukat. Akkor kapott nagyobb nyilvánosságot a Rádiumlányok ügye, amikor Grace Fryer, a New Jersey-i gyár egyik dolgozója négy kolléganőjével együtt fellépett, jogi pert indított, és a sajtó elé is tárta a dolgot. Az indított pert megnyerték az óragyártó céggel szemben, és a sajtó is kiállt mellettük, de nem volt felhőtlen az örömük. A győztes pert követően néhány éven belül mind a négyen meghaltak. Azonban ez fordulópontot jelentett az ügyben, ugyanis látva a sikert egyre többen tettek jogi lépéseket, és a gyárak is hajlandóak voltak védőfelszerelést biztosítani a dolgozóiknak. Ekkoriban a rádium káros hatásai már közismertek voltak. Az óraipar ezután még hosszú évtizedeken keresztül, egészen 1968-ig használta a rádiumot.
Nem volt egyszerű megoldani a Rádiumlányok ügyét
A pereskedés nem volt egyszerű. A cég próbált hlogatni, és arra játszani, hogy a tárgyalás előtt elhunynak a betegeskedő nők, a sajtónyilvánosság miatt azonban ez nem volt lehetséges, bár a nők már olyan gyengék voltak, hogy alig tudták a kezüket felemelni az eskütételnél. A nők a nők fejenként 10 ezer dollár kártérítést és évi 600 dollár nyugdíjat kaptak fejenként, valamint minden orvosi kezelésük megtérítését. Egyes források szerint a hamisított adatok miatt a nőknek az elhunyt dolgozók csontjait kellett ellopnia. Egyébként a rádium felezési ideje 1600 év, ami azt jelenti, hogy a Rádiumlányok maradványai ma is erősen radioaktívak, talán még most is derengenek a koporsóikban. Azt nem tudni, mennyien haltak meg a rádiummérgezés miatt, a cégek összesen nagyjából 5000 nőt foglalkodtattak az idők alatt, valószínűleg több százan szenvedtek életük során sugárbetegségtől, de ez az anyák gyermekeikre is kihatott, voltak olyan nyomon követett esetek, amikor a gyerekek leukémiával, gyengeséggel küzdöttek, valószínűleg ez nem volt egyedi eset.
