Amióta csak létezik a kereskedelem, azóta szükséges az eladni kívánt áruk reklámozása a konkurenciával szemben. Ma már komoly ipar épült ki csak a reklámokra specializálódva, hogy a reklámfilmek és egyéb anyagok minden jogszabálynak megfeleljenek. De milyen volt kezdetben a reklám, hogyan alakult, és mivé nőtte ki magát? Olvasd tovább a cikket és tudj meg érdekességeket! A végén pedig egy kvízt is találsz, ahol tesztelheted, hány retro reklámot ismersz fel!
A reklámok megjelenése
Az első reklám, amire a mai értelemben használhatjuk ezt a kifejezést, egy Szung-kori kínai tűbolt logóval is megjelölt hirdetése volt. A rómaiak körében is népszerűek voltak a különböző reklámstratégiák.
Ahhoz, hogy egy termék népszerű legyen, ki kell emelkednie a többi hasonló termék közül. A gyártók kezdetben ezt a különböző csomagolással, méretezéssel, egyéb apró eltérésekkel próbálta elérni. Ma már inkább egy olyan stratégiát követnek legtöbbször, ahol nem a termék eladása a cég, hanem a fogyasztók irányából a cél felé kiépült bizalom.
A reklám korszakai
A reklámok történelmében alapvetően három korszakot különítünk el. Az első korszakban a termék ismertetése volt a cél, inkább egyfajta száraz felsorolása volt a tulajdonságoknak. Az első nagyobb változás a 20. század elején következett be. Innentől fogva a reklámok rámenősebbé váltak, legalábbis, ami a szövegeket illeti, a képeken pedig legtöbb az alakok valamilyen akciós viszonyban vannak a reklámozni kívánt termékkel (például iszok az üdítőből). Itt a reklám egyfajta érvelés, mely igyekszik meggyőzni a közönségét, hogy az adott produktum miért sokkal jobb hasonszőrű társainál.
A második korszakban a termékhez társított értékekre került át a hangsúly, mint például, ha ezt a krémet használod, akkor fiatalosabb leszel, vagy ha ezt eszed, akkor egészségesebb leszel, pont, mint a reklámban. Ebben a korszakban jellemzőek voltak a megtévesztő megfogalmazások, pontatlan információk és közösítések, bár a valótlanságok állítása azért tilos volt. Nem annyira a fogyasztók elégedettsége, mint az eladások száma volt a döntő tényező. Ebben a korszakban tehát a termékekhez már eszmei szintek is kapcsolódtak.
A harmadik korszaknak már egy újfajta fogyasztót kellett kiszolgálnia, aki megszokta, hogy a reklámok állításai erősen túlzottak, ezért aztán unalommal, közönyösen, vagy szórakozottsággal tekintenek rájuk. Bár a csomagolás – a képi és hanganyag – még mindig tud figyelemfelkeltő lenni, a hozzá kapcsolt értékkel szemben már szkeptikus, aki nézi. Így aztán kialakult egy reklámkultusz. Már nem csak a csillogás, az élénk színek vannak előtérbe, hanem maga a hétköznapiság is. A reklámos igyekeznek tömegekhez szólni, megjelennek a „lasor” reklámok, amikor szakértők mondják el a termékről, hogy miért olyan elképesztő darab. Bár a kutatások azt mutatják, hogy az emberek unják és nem szeretik ezeket, az eladásokból mégis arra lehet következtetni, hogy nagyon is működnek.
