Nyugati stílus vagy az orosz medve ereje fémbe öntve? A 20. században kedvünkre válogathattunk itthon, amennyiben a vasúti vonalak rajongói voltunk. Az alábbi vonatok sokoldalúak voltak, és kellemes érzést keltettek a magyar emberekben, amikor feltűntek a horizont felé nyúló síneken.
MÁV M61 – NOHAB
A NOHAB még a mai napig is rengeteg rajongóval rendelkezik hazánkban, a különleges formatervezésének köszönhetően nem egy ember állítja, hogy a legszebb dízelmozdony, amely valaha a magyar síneket szelte. Az M61-es bátran nevezhető többszintű felhasználású járműnek, ugyanis nem csupán személyszállításra volt megfelelő, de a tehervagonokat is előszeretettel rögzítették utána. A téli időszakban melegen tartotta az utasait, hiszen nyersolajtüzeléssel ellátott fűtőkazánnal tervezték. Érdekességként megemlíthető, hogy az összekeverhetetlen kialakításuk miatt, más nemezetekben a „buldogorrú” becenevet kapták a családfához tartozó szerelvények. Ameddig a mozdony elején a kettéosztott szélvédő biztosította a masiniszta kitekintését a járműből, annak oldalain a kerek, kis méterű ablakok jelentek meg. Az 1960-as években nem kerülte el a nemzetek figyelmét az különös tény, hogy a MÁV Svédországtól újította be ezeket a nyugati stílusú vonatokat. Ennek az egyik oka az volt, miszerint a NOHAB kevesebb karbantartást igényelt, ugyanis technikailag igencsak magas szinten állt. A vasúton dolgozók szeretetreméltónak és megbízhatónak ítélték a járművet. Országunkba 1963-ban érkeztek meg a svéd gyártmányú mozdonyok, abban az évben a Magyar Államvasutak 20 darabot rendelt, ezekből 6 még mai is működik. Személyvonatok, gyorsvonatok szállítására, 2000 lóerőjével, nagyszerűen alkalmazható volt. Az egyedi, lágynak nevezhető motorzúgást hamar megszerették a vele utazó emberek, viszont sokaknak a külleme ugyanúgy imponált.
MÁV M62 – Szergej
Az M62-es típus nem véletlen kapta ezt az orosz, férfi keresztnevet, hiszen már a küllemének méretei láttán is tiszteletet parancsol, jellegzetes, öblös hangja egyaránt ezt teszi. Ezek a dízel-villamosmozdonyok voltak azok, amelyekből a darabszámot tekintve a legtöbbet kapta a Magyar Államvasutak. A Vorosilovgradi Dízelmozdonygyár előállításában készültek, nem csupán hazánk, de a több más akkoriban szocialista ország részére úgyszintén. Országunkba az 1965-ös évtől kezdődően az 1978. évig szállították őket a Szovjetunióból. Nem egy olyan vasúti dolgozó választotta a MÁV kötelékeit anno azért, mert kifejezetten a Szergejt óhajtották vezetni, elvégre a szerelvény könnyen le tudta venni a lábáról az ebben a témában érdekelt népeket. Az M62-es elsődleges célja az volt, hogy tehervonatokat szállítson, amelyek igencsak nagy súllyal bírtak, de a kezdeti időktől fogva alkalmazták személyszállító szerelvények vontatására. 1420 KW-os ereje nagyjából 2000 lóerőnek felelt meg. A háromtucatnyi kocsit is maga mögött húzni képes mozdony, ami nagyjából 2000 tonna környékén mozgott, a hideg és meleg évszakokban egyaránt megállta a helyét. A mozdony 120 tonnát nyomott, és a 100km/h sebességet problémamentesen hozni tudta.
Úgy érzed, hogy ezek a vonatok a szívedben különleges helyet foglaltak el? Amennyiben így van, ne habozz lapozni a következő oldalra, mert ott megtalálhatod a cikkünk folytatását, és még két szerelvényről olvashatsz!
Forrás: Fortepan / Erky-Nagy Tibor
