Mindenkinek biztosan voltak gyermekkorában meghatározó élményei, valamint olyan dolgok, mondatok, ismeretek, melyek akarva akaratlanul környezetükből ragadták rá, szinte tudat alatt. Lássuk, milyen is volt anno tanyasi gyermeknek lenni!
Biztosan mindenki emlékszik gyermekkorára – legalábbis bizonyos pontjaira, melyek talán a legmeghatározóbbak voltak. De milyen is volt régen a tanyán? Vajon miért tudják az ott felnőtt gyermekek a mai napig, hogy milyen növényeket kell bizonyos zöldségek mellé ültetni – kukorica mellé babot, eper mellé büdöskét…? Egyszerűen idővel rájuk ragadt.
Homokos gyalogúton a nyári forróságban
A tanyák kapcsán nem beszélhettünk még betonozott utakról, így, ezen személyek ma már felnőttként egy-egy napsütötte napon, ha becsukják szemeiket, még mindig a homokos gyalogútra képzelhetik magukat a nyári forróságban. Őket pedig körülölelte az búzatábla, vagy éppen az árpaföld.
A kép egészen festői, hiszen a meleg idillben remegő tájat még a nyugodt, álló levegő, valamint a porszag sem ronthatja el – de a téli napok határban töltött emlékei is ugyanilyen kedvesek lehetnek számukra. A csend, a ropogó hó a lábak alatt, a hideg levegőben a kopár látképen egy-egy fekete fa csontvázként magaslik.
Egyáltalán nem volt nehéz ilyen körülmények között lelki békére találni, lenyugodni – arról nem is beszélve, hogy az idő múlását a különböző fényekből biztosan ma is meg tudja állapítani az, aki ilyen környezetben nőtt fel.
A nap állásából megközelítőleg az időt, az illatok alapján pedig, hogy éppen milyen évszakban vagyunk – ugyanis egy ilyen természetközeli környezetben gyorsan meg lehet tanulni mikor érkezik meg a tavasz, vagy éppen mikor köszönt be az ősz. Az egyszeri tanyasi gyermekek pontosan tudják, hogy milyen szaga van a földnek reggel, és milyen este – ugyanis számtalan különbséget tudnának felhozni közöttük. Más az illata a decemberi napoknak, ekkor még jelentősen „tél illat” van, azzal a tipikus, hideg jellegével, holott a későbbiekben már lágyabb, felengedett a környezet, ezzel is jelezve a jobb idő érkezését.
Képek forrása: Fortepan / Torjay Valter, Fortepan / Kende János
