Nyaralás az olcsó SZOT üdülők, a csíkos campingszékek és drága borjúcsülkök időszakában, utasellátóval és MK-27 magnóval. Nézzük, mik nem hiányozhattak a balatoni nyaralásokról annó!
Szerinted jobb volt az 1970-es, '80-as években nyaralni a Balatonnál?
A Kádár korszakban az ország vezetése nagy hangsúlyt fordított arra, hogy a dolgozó nép évente legalább egyszer jól megérdemelt pihenést (1 vagy 2 hetet) tölthessen valahol, elsősorban a Balatonon. A párt vezetése úgy vélekedett, hogy a tóparon, a naplementében gyönyörködve a proletárok nem merengenek olyan fölös, sőt veszélyes dolgokon, mint az elégedetlenség. Hogy előmozdítsák a vállalati nyaraltatás lebonyolítását, létrehozták a Szakszervezetek Országos Tanácsa által – elvben három évente, a gyakorlatban minden évben – nyújtható kedvezményes nyaraltatás rendszerét vagy ismertebb nevén a SZOT beutalót.
Azért járt elvben három évente ilyen beutaló, mert a törvények szerint ilyen gyakran kérelmezhették őket a dolgozók, a gyakorlat azonban inkább azt mutatta, hogy – különösen a gyerekes családok esetében – inkább a szervezet maga ajánlotta fel azokat éves rendszerességgel. Márpedig a beutalós nyaralás szinte felfoghatatlanul olcsóbb volt annál, amit egyébként – elsősorban a külföldi turistáknak – fizetnie kellett a magyar tenger környékén.
Egy SZOT üdülőben 1968-ban 10-, de a hetvenes évek közepén is 15-20 forintból kijött egy éjszaka, egy fő részére, teljes panzióval, vagyis napi három étkezéssel. Ha nem sikerült beutalót szerezni, akkor csak a szállás ennek a többszörösébe került, hiszen például a balatonfüredi Annabella hotelben a szoba reggelivel 72 forintot kóstált éjszakánként. Ezzel pedig még nem volt megoldva az étkezés és, ha valaki nem akart 50 filléres zsemlét majszolva nyaralni, akkor bizony az éttermi étkezés sok izzadságos munkaóra keresetét emésztette fel.
Valószínűleg ebben az időszakban terjedt el a közkeletű mondás, hogy a Balaton drága, hiszen a tó körüli vendéglátóhelyek árképzése bizony nem volt éppen szemérmes. Például egy másodosztályú siófoki étteremben ugyan rendelhettünk volna tejfeles burgonyafőzeléket (feltét nélkül) 3,30-ért, de egy pirított gombás borjúcsülök már több, mint 30-, a pontyból készült halászlé (azért mégis a Balatonról beszélünk) 16,20-ba került. A következő oldalon folytatom!
Forrás: toretro.blog.hu
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
