A könnyen hordozható, de jóval kisebb presztízzsel bíró, alacsonytámlás székek 205-210 forintba kerültek, míg a sokkal tekintélyesebb, már-már „elnöki” magastámlásak 290 forintért lehettek a vásárlóké. Persze ezek az alkalmatosságok befektetésnek sem voltak utolsók, hiszen a korabeli hirdetések egymásra licitáltak a lehetséges felhasználási lehetőségek taglalásában, így kertekbe, erkélyekre is vizionálták őket. Persze ezzel még korántsem volt vége a felszerelés összeállításának, mivel a nap a szocializmus gyermekeit is érte és már akkor is szükség volt a napozás közbeni zajkeltésre is.
A Balatonon sütkérező embereknek akkoriban a Fabulon volt a bőre őre, persze a tervgazdaságnak megfelelő, szűkösebb választékban. A zárt helyen dolgozók fehérebb bőrére az 5-ös, míg a napcserzette munkásoknak a 3-as naptej jelentette a tökéletes védelmet, egységesen 45 forintért. A Kőbányai Gyógyszerárugyár ugyanis csak ebben a két variációban gyártotta a termékeit. Hogy délben ne legyünk a napon ahhoz pedig csak a „Ki nyer ma? Játék és Muzsika 10 percben” szignált kellett figyelni a rádióban, persze csak, ha időben beszereztük a Szokol-403-ast.
Az orosz nyelven sólymot jelentő név egy kis dobozt jelentett, melyhez csinos(?) barna bőrtokot is mellékeltek is a Keravill üzletek 780 forintért árulták. A Szovjetunió ajándéka húsz éven keresztül tette lehetővé, hogy az emberek egyszer se mulasszák el Czigány György műsorát a Kossuth Rádión. Persze nem mindenki érte be a három fogható csatorna pillanatnyi kínálatával, így sokan ruháztak be egy MK-27-es kazettás magnóra, már persze ha ki tudták szorítani az árát.
A Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) terméke maga volt a szocreál ipari formatervezése Mount Everestje, a maga fekete (vagy békazöld) testével és rikító sárga gumigombjaival. A Keravill kínálatában megtalálható magnetofonért 2200 forintot kellett a kasszában hagyni, ami bizony sok munkásembernek meghaladta a havi munkabérét. Cserébe megtanította az embert magnószalagot méretre vágni és cellux-szal összeragasztani. Az MK-27 sebességszabályzója ugyanis nem sikerült túl kiforrottra, így szinte állandó volt nála a kazetta „begyűrése”.
Forrás: toretro.blog.hu
Fotó: Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor
