Ha arra vetemedett volna a SZOT által nem kedvelt proletár, hogy egy elsőosztályú helyre üljön be iszogatni valamit, akkor olyan árakkal találkozott volna, mint a ’füredi Kedves cukrászdában, ahol az (örök klasszikus) kólaszörpért 6,20-at, míg 2 dl narancsléért 13,30-at kellett fizetni a rezzenéstelen arcú pincérnek. Egy éjszaki SZOT szállás ára egy pohár italért. Hja, jobban kellett volna építeni a szocializmust! Vagy be kellett érni az utasellátó kínálatával, bár ez sem volt éppen filléres szórakozás.
A vasútállomásokon fellelhető büfékben kapható volt – többek között – szalámis zsemle 3,20-ért, 10 dkg virsli, mustárral 6,80-ért, míg a leöblítéshez szükséges narancslé itt már csak 4,10-be fájt. Az átlagban 2000 forintos fizetések mellett ezek bizony meglehetősen borsos árak. Emellett pedig voltak olyan költségek, melyeket a SZOT beutaló ellenére sem lehetett megúszni. A magyar ember már akkor sem indult útnak a strandoláshoz szükséges standard kiegészítők garmadája nélkül, így a nyárelő az áruházak felkeresésével zajlott. Minden strandolás alapja a gumimatrac, melynek kék és – alaphelyzetben – piros színére és messzire áradó gumiszagára még ma is mindenki emlékszik, aki csak egyszer is a kezébe vett egy ilyet.
A Taurus Gumiipari Vállat, Pálma márkanév alatt forgalmazott egy- és kétszemélyes matracai akkoriban világszínvonalat képviseltek, és exportálták is őket szinte a világ minden országába. Az áruk ennek megfelelően – stílusosan – elég keményre volt pumpálva, hiszen – a férőhelyektől függően - 270-340 forint között lehetett őket leemelni a Centrum, Skála vagy éppen a Triál áruházak polcairól. Ha pedig már elment valaki egy ilyen „plázába”, akkor rögtön vásárolhatott néhány campingterméket (ahogy akkoriban írták) is.
A kor ászai az alumíniumvázas, a napot is elsápasztó színorgiában tündöklő, csíkos vagy virágmintás szövettel készült kempingszékek voltak. A dolgozó emberek hálásak lehettek értük a HAFÉM vagy a Budapesti Fém- és Vastömegcikk KTSZ-ek valamelyikében dolgozó társaiknak ezekért a csodákért, melyeket ráadásul két féle változatban is meg lehetett vásárolni.
Forrás: toretro.blog.hu
Fotó: Forrás: Fortepan/ Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
