Idén 165 éve szeptember 30-án született a legnagyobb magyar mesemondó, Benedek Elek, akinek tiszteletére 2005 óta ezen a napon ünnepeljük a Magyar Népmese Napját. Ennek apropóján azt is összegyűjtöttük, hogy milyen tudományos kutatások támasztják alá a rengeteg tanulsággal bíró népmesék mesés hatását gyermekekre, és felnőttekre egyaránt!
„Ha mesélünk, elhisszük, hogy létezik egy olyan világ, amelyben minden jóra fordul, ahol vannak segítőtársak, és ahol a küzdelemnek van értelme. A mese: kód egy jobb világ létrehozásához.”
(Kádár Annamária)
Benedek Elek születésnapja a Magyar Népmese Napja
Elek Apóra emlékezünk, de egyben a magyar népmesét, és általában minden nép meséjét ünnepeljük, melynek fő célkitűzése felkelteni a szülők figyelmét, hogy – fejből elmondva vagy könyvből felolvasva – gyermekeik meséket hallgassanak.
"Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”
(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)
Benedek Elek fontos szerepet töltött be a népmesék világában
A magyar és nemzetközi népmesék gyűjtője, Elek Apó, mint meseíró a magyar gyermekirodalom megteremtője volt. A magyar népmesék mellett a világ más tájain keletkezett népmeséket (többek között a Grimm testvérek által gyűjtött népmeséket, az Ezeregyéjszaka meséit) is lefordította és átdolgozta a magyar gyerekeknek, ezáltal a nemzetközi népi irodalmat is megismertetve velük. A világirodalom népmeséinek keretébe téve a magyar népmeséket, a magyar gyerekeknek egy olyan műveltséget adott, amit az iskolában nem kaphattak meg.
Benedek Elek öröksége révén alakult ki a Magyar Népmese Napja
Benedek Elek mesemondóként és népmese gyűjtőként maradt fenn az emberek emlékezetében, annak ellenére, hogy széles körű tevékenységeinek ez csak egy részét alkotta, többek között oktatáspolitikus, és tankönyvíró is volt. Az legnagyobb szívügye azonban a mesék írás, azok gyűjtése, átörökítése volt. Már gyerekkorától a kötelességének érezte, hogy felkutassa a népmeséket, majd leírja, és mindenki által elérhetővé tegye őket. Az első népmeséket a szülőfalujában, az erdélyi Székelyföldön lévő Kisbaconban hallotta, de később bejárta a környező székelyföldi falvakat és lejegyezte a hallott népmeséket, mondákat, balladákat. Mindig szívügyének tartotta, hogy a mesék világát a lehető legtöbb gyermekkel megismertesse, a meséit minél több gyerekhez eljuttassa.
