A Magyar Népmese Napján emlékezzünk Benedek Elek kedvenc meséire!
A mesélés, mesemondás kicsi gyerekkoromtól végigkísérte a mindennapjaimat, nem telhetett el nap Benedek Elek királyfikkal, királykisasszonyokkal, táltos paripákkal, tündérekkel átszőtt mesevilága nélkül. A Benedek Elek által lejegyzett népmeséken keresztül tanultam meg olvasni. Szereplői közül a legkedvesebbek voltak számomra királylányok, tündérek és boszorkányok, mindig izgalmas történéseken mentek keresztül a mesékben, melyeket ámulattal hallgattam, és próbáltam felfedezni a segítségével a világot. Ahogy nagymamám mesélte, úgy szárnyalt gyermeki képzeletem hetedhét országon is túlra, a csodák országába. Melyikünk ne emlékezne a történetre, amelyben a király megkérdezte három leányát, hogy szeretik őt, és a legkisebb azt felelte:
Benedek Elek mesés életútja
A magyar gyermekirodalom megteremtője a Székelyföld szülötte - a festői hangulatú vidék sokat adott neki a meseíróvá válás felé vezető úton. A festői Erdővidéken fekvő székely kis falu sokat hozzátett a mesés hangulat megteremtéséhez. Benedek Elek nyolc éves korában már lejegyezte a környező székely falvakban hallott népmeséket, mondákat és balladákat. Később a székelyföldi kollégiumba került, ahol már hagyománya volt a népköltési gyűjtésnek.
Budapesten járt egyetemre, ahol tanárnak tanult, de valójában író szeretett volna lenni. Az egyetemi tanulmányainak félbeszakítása után újságíróként állt munkába a Budapesti Hírlapnál. Diákévei alatt folytatott gyűjtéséből jelent meg első munkája a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1882-es évfolyamában, Székelyföldi Gyűjtés címmel, a székely népköltészetről, székelyföldi népszokásokról szólt valamint a feldolgozott népmeséit tartalmazta.
